17009. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy alapmassza előállítására mindennemű gyújtótestek számára

•2 -lókra, nevezetesen gyufákhoz való alkalmazásra, legczélszerűbben akként állíthatjuk elő, hogy 30 rész alkénessavas ólmot 9 rész kettedchromsavas kálival és 15—30 rész vízzel igen finom péppé kavarunk és ez anyagokat hosszabb ideig egymásra hatni engedjük. A kezdetben sárga szin lassanként vörösbe megy át. A reakczió befejezettnek tekinthető, ha egy kivett próba enyvvel többénem koagulál. A véghezvitt kisérletek alkalmával ama sajátságos tünemény volt észlelhető, hogy az alkénessavas ólomnak kettekchromsavas kálival való keveréke a ragasztóanyagul alkalmazandó enyvvel koagulált ;és csak e testek tökéletes reakcziója után nem következett be többé az enyv koagulácziója. E körülmény mindeddig megmagyarázhatatlan volt, de föltétlenül ennek, illetőleg a tény föl nem ismerésének tulajdonítható, hogy a kettedchromsavas káli és az alkénessavas ólom alkalmazása mellett foszformentes gyúanyagok előállítására irányuló eddigi kisérletek sikertelenek maradtak. A nyert vöröses termék, a mint már említve volt, érzékeny gyúanyagok, illetőleg gyufák számára alapanyagul szolgál. Ha pl. ezt kén, kénantimon hozzáadása közben chlórsavas kálival és valamely alkalmas ragasztóanyaggal mint pl. enyvvel, esetleg alkalmas mennyiségű mangánszuperoxyd hozzáadása közben, keverjük, egy gyúanyagot nyerünk, mely olyan gyufák előállítására, melyek bár mindennemű foszfortól, vagy foszforvegyületektől mentesek, tetszőleges, nem preparált dörzsfölűleteken mégis könnyen meggyúlnak, rendkívül alkalmas. Ily módon tehát a gyufagyártás terén olyan eredményt érhetünk el, melyre régóta hasztalan irányult a szakemberek törekvése. Természetesen az eljárás nem teszi föltétlenül szükségessé, hogy az alkénessavas ólom és a kettedchromsavas alkáli vegyületét előbb állítsuk elő, és csak azután adjuk e vegyülethez az említett pótanyagokat, hanem az említett két anyag keverése közben is azonnal hozzáadhatjuk a ként egyedül, vagy ezt a kénantimonnal, vagy végre a kénantimonnal és a barnakővel is keverve. A barnakő (manganszuperoxyd) czélja, hogy az égést lassítsa és részben, vagy egészen más, hasonló hatást előidéző anyagokkal helyettesíthető, pl. vasoxyddal, umbrával, üvegporral stb. Megjegyzendő, hogy az alkénessavas ólomnak a kettedchromsavas alkálival való keverésekor a ragasztóanyagot, nevezetesen az enyvet csak akkor szabad hozzáadni, ha már ez utóbbi koagulácziója be nem következhetik, miután a koagulált enyv a gyúanyagnak a gyufákra való fölhordását, illetőleg reátapadását lehetetlenné tenné. Főkép gyufák előállítására gyakorlati kísérletezések alapján a következő keverési viszony mutatkozott előnyösnek: 20—30 rész alkénessavas ólom, 6—9 rész kettedchromsavas káli, 60 rész chlórsavas káli, 6—8 rész kén, 6—8 rész kénantimon, 5—8 rész mangánszuperoxyd és 6—10 rész enyv. Bizonyos esetekben a chlórsavas káli egy része más chlórsavas sókkal, vagy salétrommal, vagy egyéb oxygént fejlesztő anyagokkal helyettesíthető. SZABADALMI IGÉNY. 1. Eljárás egy alapmassza előállítására mindennemű gyújtótestek, főkép pedig olyan foszformentes gyufák számára, melyek foszformentes dörzsfölűleteken pl. posztón és egyéb testeken is dörzsölés alkalmával könnyen meggyúlnak, lényegében az által jellemezve, hogy alkénessavas ólmot és kettedchromsavas alkálit vízzel fölkeverünk és a két anyagot mindaddig hagyjuk egymásra hatni, míg egy vörösesbarna test az úgynevezett kettedchromsavas ólom (ólombichromat) áll elő. 2. Eljárás egy alapmassza előállítására mindennemű gyújtótestek, főkép pedig foszformentes gyufák számára az 1. igénypont értelmében, azáltal jellemezve, hogy alkalmas mennyiségű alkénessavas ólmot és kettedchromsavas kálit vízzel fölkavarunk mindaddig, míg a keletkező termék vörösbarna szint vesz föl, mire később alkalmas pótanyagokat, pl. ként, kénantimont, mangánszuperoxydot, chlórsavas kálit és valamely megfelelő ragasztóanya-