16959. lajstromszámú szabadalom • Vonós zongora

val egy tengelyre van fölékelve az (El) csiga, j mely köré az (e) zsinór van göngyölítve, mely- ; nek egyik vége az (El) csigához van erősítve, míg másik vége a zongora alatt megerősített (el) pedálhoz van kötve. Ha már most lábunkkal az (el) lábit'.U lenyomjuk, akkor az ezzel összekötött (e) zsinór az (El) csigáról letekerődzvén, e/t és az (E) csigát is az óramutató irányában elforgatja, míg az (e2) zsinórok a (Cl) csigáról le- é-; az (E) csigára föltekerődznek, úgy hogy a ((’I) csigák, a (c) tengelyek és a ((’) csigák szintén az óra mutató kányában forgattatnak és ez által a (I)) vonó-szalagnak fölső része jobbra, alsó része pedig balra mozog. Mihelyt a lábat az (el) pedálról levesszük, a (c) tengelyek az j egyik végükkel ezen tengelyekre, másik vé- ; gükkel pedig a zongora oldalfalaihoz vagy más fix pontokhoz erősített (cl) rúgok hatásának engedve a (C) és (Cl) csigákkal i együtt ellenkező iram bán forognak, úgyhogy ■ egyrészt a (D) vonó-szalagnak alsó része jobbra, fölső része balra mozog, míg más- : részt az (e2) zsinórok a (Cl) csigákra föl- | tekerődzve az (E) és (El) csigákat visszaforgatják és ez által az (e) zsinór segélyével az (el) lábítót is megemelik.

A húrok fölött ezenkívül a szokásos (E) hangtompító van elrendezve, mely az (fi) Iáj

bitóval a szokásos módon van összekötve. A j hangtompító kalapácsai az (A) léczek között j szabadon mozgó (f) nyúlvánnyal bírnak, me- | lyek a (B) billentyűk lenyomásakor ezeknek !

(b) karja által megemeltetnek, miáltal a meg- j emelt húr szabadon rezeghet. 1

A hangtompító az 1. ábrában egy darabban készültnek van föltüntetve, de természetes, hogy azt több részre is oszthatjuk és ennek megfelelően az egyes részek számára külön (fi) lábítókat rendezhetünk el.

Az ezen zongorán való játszás már most a következő módon történik:

Mindenek előtt jobb lábunkkal az (el) lábítót gyors vagy lassú egymásutánban, amint ezt a kota szövegében előforduló előírások

megkövetelik, megnyomjuk és eleresztjük, miáltal a (1 >) vonó-szalag kisebb-nagyobb sebességgel ide-oda mozog. Ezután ujainkka1, j mint rendesen, a (B) billentyűket megnyom- I juk, miáltal a billentyűknek (l>) karja előbbI

a hangtompítónak (f) peczkébe ütközik, ezt és az illető tompító kalapácsot megemel’, ez után pedig az (A) lécznek (a2) nyelvébe ütközve, az (A) léczet a kívánt húrral együtt addig emeli, míg a húr a (D) vonó-szalaggal érintkezve rezgésbe jön. Mihelyt a (B) billentyűt eleresztjük az (A) lécz és a hangtompítónak megfelelő kalapácsa saját súlyuknál fogva eredeti állásukba visszaesnek és a húrnak a (D) vonó-szalaggal való érintkezése megszűnik, a mikor is a hangtompítónak kalapácsa a húrra esvén annak utánrezgését tompítja.

A billentyűknek többé-kevésbé erős megnyomása által többé-kevésbé erős hang fog keletkezni, mely addig fog tartani, míg a húrok a (D) vonó-szalaggal érintkeznek.

Magától értetődik, hogy a vonó-szalag mozgatására szolgáló szerkezetet tetszőlegesen módosíthatjuk, és hogy a (P) vonó-szalagot és az (A) léczeket tetszőleges anyagból | készíthetjük a nélkül, hogy ez által a jelen találmány lényegét érintenők.

S/A HADAT. Ml IOKNYKK.

1. Vonós zongora, jellemezve függélyes síkokban elmozgatható (a) húrok és ezek hosszára merőlegesen ide-oda mozgatható (D) vonó-szalag által.

2. Az 1. alatt igényelt zongora egy foganatosítási alakja, jellemezve az (al) csuklók körül a (B) billentyűk segélyével függélyesen a (P) vonó-szalagig fölemelhető és ismét süllyeszthető (A) léczekre szerelt (a) húrok által.

3. Az 1. és 2. alatt igényelt zongora egy foganatosítási alakja, jellemezve az (el) pedál közvetítésével hajtott (E El) illetőleg (Cl) csigák és a (c2) rúgok segélyével a húrok fölött ide-oda mozgatott (P) vonó-szalag által.

(1 rajzlap melléklettől.)

FAI.IAS >1ÍSZVKNY TÁRSASÁG YOMDÁ.IA TtJ DAPKST12N