16876. lajstromszámú szabadalom • Újítások gázmótorokon

- 5 -állásban van. Ugyanebben a pillanatban a dugattyú az (all) nyílást nyitja, az égéstermények a nyílás nyitásánál azonnal elszállani kezdenek, a nyomás alatt álló levegő, melyet a robbanó kamarába és a henger hátsó végébe vezetünk be, a hengerből az (al 1) nyíláson az égésterményeket kihajtja, úgy, hogy a henger aránylag tiszta levegővel fog megtelni. Mikor a dugattyú visszafelé való mozgását megkezdi és az (all) nyílást elzárja, a hengerben és a robbanó kamarában lévő levegő az ekkor bevezetett gázzal vagy szétporlasztott folyadékkal keverődik és egy robbanó keveréket alkot, melyet a dugattyú visszafelé való mozgásánál kellőképen megsürít. Fontosnak látszik, hogy nemcsak nem használunk az égéstermények kihajlására gázt, mint az általában történni szokott, hanem hogy a henger tiszta levegővel van töltve és hogy a légréteg hátsó részébe vezetjük be a gázt, melybe a dugattyú visszafelé való mozgásánál fokozatosan nyomja be a levegőt és létesíti a keveréket, míg a (Bl) gyújtó, mely a dugattyúval együtt mozog, nem kénytelen eme légrétegen áthatolni, hanem az éghető keverékkel jön kontaktusba, a mint a dugattyú hátsó holt állásába elérkezik, minek az a következménye, hogy a gyújtás biztossá és az időelőtti gyújtás lehetetlenné válik, mit az is biztosít, hogy a robbanó keverék csak akkor állíttatik elő, mikor a levegő a hengerből teljesen kihajtatott és annyira komprimálódott, hogy csak a robbanó kamarát tölti ki. Mint azt föntebb jeleztük, a gáz vagy petróleum-mótorok alkalmazását sok esetben az égéstermények kellemetlen szaga gátolja meg. Eme hátrány elkerülése czéljából az égésterményeket szagtalanítjuk, miért is a kifúvatott égésterményeket fölösleges oxygénnel keverve tökéletesen elégetjük és csak azután vezetjük a szabadba. Ebből a czélból a legegyszerűbben oly módon lehet eljárni, hogy a robbanó kamarába vezetett levegőn kívül az égésterményekbe is vezetünk be valamely oxydáló anyagot (pl. közönséges levegőt), mely az égésterményeket tökéletesen elégeti. Ennek megfelelően az (L) kifuvató vezetéknek a henger közelébe eső pontján nyílásokat alkalmazunk, mint az a 13. és 16. ábrán látható, melyeken vagy szabad, légköri nyomás alatt álló levegőt, vagy ily levegő és az (Al) forgattyúkamarában előállított sűrített levegő keverékét vezetjük be, mely kamarát az (L) vezetékkel az (al2) cső kapcsolja (12. ábra). Az (1) nyílás közelében az (L) cső kiöblösödik, úgy hogy egy kamara keletkezzék, melyben kellő mennyiségű izzóanyag, pl. szén van elhelyezve. Ez az izzóanyag a 13. és 16. ábrán látható (M) széntuskó, melyen az (m m) furatok segélyével vezetjük át a gázt, — ez az izzóanyag a hengertől teljesen független és meggátolja, hogy a gáz a hengerbe visszaáramoljék. Az (M) tuskó izzítására a kifuvatott gázok szolgálnak, melyek igen magas hőmérséklettel távoznak. A tuskó azt is bizonyítja, hogy az (1 1) nyílásokon bevezetett levegő a gázokat tökéletesen elégeti, úgy hogy a gázok teljesen szagtalan állapotban távoznak. A szagtalanítóval kombinálható a kifuvató csőcsonk, mint az a 12., 13. és 16. ábrán látható. Mint az a jelzett ábrákból kitűnik, az (L) vezetéket egy (N) burkolat veszi körül, mely eme vezetéknek bizonyos tekintetben részét képezi. A burkolatot az (n nl) közfalak, — melyek legczélszerübben az egyik vagy másik oldal felé domborodnak ki — osztják egyes rekeszekre, mely közfalak váltakozva a középpontjukon vagy ennek közelében (n2) nyílásokkal, illetve a kerületükön (n3) nyílásokkal vannak ellátva, mint az a 13. ábrából kitűnik. A levegőt a burkolatba a henger közelében vezetjük be, úgy hogy a különböző rekeszekben a gázokkal a kellő mértékben keverődik. A forgattyú kamarában előállított sűrített levegő igen czélszerűen használható föl a dugattyú kenésére szolgáló berendezésnél, mely az 1. ábrán, illetve részletrajzban a 4. ábrán látható. Ebből a czélból az (A2) kenőanyagtartály az (a6) vezetékkel oly módon van kapcsolva, hogy a robbanó kamarába, vagy ha ez czélszerűbbnek látszik, közvetlenül a hengerbe kevés kenőanyag jusson be. Az (A2) tartály az (a6) vezetékkel