16826. lajstromszámú szabadalom • Újítások váltakozó áramú mótorokon

- 3 -zetének megfelelően meg lehet állapítani. A 4. ábrán látható géppel elérhető maximális feszültség 44. az 5. ábrán láthatónál 64, a 6. ábrán láthatónál 84. Az egyedüli különbség a rajzokon látható gépek között csak a mágneses erővonalak eloszlásában van. ezért világos, hogy a legerősebb indukált áram, tehát a legnagyobb forgató nyomatok a 6. ábrán látható gépnél érhető el. Gyakorlatilag hasonló mágneses mező. melynek sűrűsége a sarokfölületek közepe felé a legnagyobb, a 7. ábra szerint oly módon is létesíthető, hogy csak a sarokfölülét közepén alkalmazunk egyetlen csévét. Ily esetben fölösleges az indukáló csévéket szakaszosan tekercselni, elégséges a sarokfoliilet középső részét, mely az egész fólületnek felénél nem sokkal nagyobb, egyetlen csévével ellátni. Az 1 ábrán látható mágnesnél az erővonalak hasonló módon oszlanak el, mint a 7. ábrán látható mágnesnél, de mert az erővonalak a levegőn át záródnak, az erővonalak eloszlásából származó előnyöket az indukáló áram által létesített mezőben föllépő reluktanczia bőségesen ellensúlyozza. Ha a fegyverzet tekercselése a kefék segélyével van a táplálóvezetékkel kapcsolva, a fegyverzet által létesített mezőben az erővonalak eloszlása hasonló a 6. ábrán látható eloszláshoz, minthogy a fegyverzet tekerületei a sarokfölülét fölött vannak elosztva, bár a mező tengelye a kefék helyzetétől is függ. Ily módon világos, hogy ezen eredmény elérése czéljából ugyanazt a szerkezetet kell alkalmazni, tekintet nélkül arra, hogy a motor fix vagy forgó részét, vagy mindkét részét táplálja-e a táplálóvezeték. Eddig föltételeztük, hogy a gerjesztőmágnesnek dobos tekercselése van. A gerjesztőmágnesnek azonban gyűrűs tekercselése is lehet, mint az a 8. ábrán látható és minthogy a gerjesztőmágues nem forog, az egyes hornyokban lévő tekerületek száma — ha az szükséges — változtatható lehet, hogy az erővonalak a mezőben megfelelően oszoljanak el. A tekerületek száma és a mező erővonalainak legczélszerűbb eloszlása, mint azt föntebb jeleztük, kísérleti úton meghatározható ; az erővonalak eloszlása különböző nagyságú motoroknál és különböző üzemviszonyoknál különböző fog lenni, de lehetőleg arra kell törekedni, hogy az eloszlás egyenletes legyen, mint az 5. ábrán, vagy hogy a mező közepe felé sűrűbb legyen, mint a 6. és 7. ábrán és ezt mindig a tekercselés elosztásával és sarokvasak alkalmazása nélkül kell elérni. Bár a föntebbiekben az újításokat kétsarkú mótor esetére írtuk le, magától érthető. hogy nagyobb sarokszámmal bíró motornál is alkalmazhatók. A mótor munkabírása és sebessége az indukáló és indukált vagy mindkét tekercselésbe iktatott fojtócsévék és ellenállások (önindukcziós és ohmos ellenállások) segélyével szabályozható. Hogy az ily motorok forgásértelmét megfordíthassuk, a gerjesztőcsévék a 9. ábrán látható módon tekercselhetők. Ekkor két csoport (e f) tekercselést alkalmazunk, melyek egymással oly szöget képeznek, hogy az egyik (e) tekercselés által létesített mező tengelye a fegyverzet mezejének tengelyével akkora szöget képezzen, hogy a mezőnek egyik értelemben való forgását idézze elő. A másik (f) tekercselés által létesített mező a fegyverzetnek ellenkező értelmű forgását létesíti. Ily módon a mótor forgásértelmét a motoron kívül alkalmazott átkapcsoló segélyével lehet szabályozni az által, hogy a szükségletnek megfelelően az egyik vagy másik tekercselést kapcsoljuk be. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Váltakozó áramú mótor, melynek (a) gerjesztőmágnesét egy zárt, kiálló sarokvasakkal nem bíró gyűrű képezi és tekercselése oly módon van elosztva, hogy a mágneses erővonalak sűrűsége a sarokfölülét közepén nagyobb legyen, mint a sarokfölülét végei felé. 2. Váltakozó áramú mótor, melynek fegyverzettekercselése szakaszosan van a (c) kollektor lemezeivel összekapcsolva, a melyen a (d) kefék csúsznak és (a) gerjesztőmágneseit egy zárt, kiálló sarokvasakkal nem bíró gyűrű képezi és mely-