16824. lajstromszámú szabadalom • Újítások gázfejlesztőkön

— 2 Az (i) tolóajtót az (x) rugók nyomják fölfelé. mely ajtó a zárt helyzetnél a vezetékének két hornyába fogódzik, úgy hogy a szívóhatás daczára ez az ajtó mindig nyugalomban marad. Hogy a tolóajtót rögzítsük és hogy az (x) rugók — daczára az ajtót terhelő tüzelőanyag súlyának és a szívóhatásnak — össze ne nyomassanak és hogy ily módon az ajtó mellett levegő be ne juthasson, az 5. és 6. ábrán látható berendezéshez folyamodtunk A (14) gőzkamara fölött bizonyos számú fix (22) ók van megerősítve, melyek (23) éllenékjei a tolóajtó alsó fölűletére vannak szerelve. Ha a tolóajtót elzárjuk, a (23) ékek a (22) ékekre futnak föl és az (i) tolóajtó szorosan a garatra fekszik. Az (x) rugók akkor rendkívül csekély hatást gyakorolnak és a tolóajtót terhelő súly hatása alatt öszsze sem nyomatnak. A leírt ajtószerkezeten időszakosan bevezetett tüzelőanyag lassan lecsúszik és a (z) tüzelőajtó előtt egy (y) lejtőt képez. A levegő és vízgőzkeverék az (1) vezetékben uralkodó csekély nyomás következtében szívatik be a tüzelésbe. A levegőt és vízgőzt. melyeket alkalmas csapok segélyével keverünk, a (2) csőcsonkon az öntöttvasból készült (3) csatornába vezetjük, melynek átmérője a gázfejlesztő átmérőjének körülbelül felével egyenlő. Eme csatorna fölső (4) részének egy magasított (5) karimája van, mely vízzel töltendő csatorna gyanánt van kiképezve. A jelzett vízzel telt csatorna meggátolja, hogy a levegő a tulajdonképeni gázfejlesztő és ennek fölső része között a (3) csatornába behatoljon. A (3) csatornába beszívatott levegő és vízgőzkeverék a gázfejlesztő két oldalán a (6) csatornákba megy le (2. ábra) és a tüzelés két oldalán a (7) nyílásokon lép ki. Az (1) vezeték által gyakorolt szívóhatás következtében a vízgőz és levegőkeverék (v o) tüzelőanyagoszlopon az (n) csövet körülvevő (8) kamarába emelkedik és egy (9) harangba jut, melyet a (8) kamarától egy gyűrűalakú, különböző átmérőjű lyukakkal ellátott (10) lemez választ el, mely (10) lemez a gáz átáramlását az egész kerületén körülbelül egyenletesen akadályozza meg. Evvel azt a czélt akarjuk elérni, hogy a gázfejlesztőben levő gáz egész tömegére körülbelül egyenlő szívóhatás hasson és hogy az összes gáz ne a tüzelőanyagnak egy bizonyos, a legkisebb ellenállást gyakorló részén hatoljon át, minthogy ekkor a gáz minősége gyöngébb volna. Ha a tüzet szítani és a salakot kihúzni akarjuk, az ellensúllyal terhelt (z) ajtót kinyitjuk. Ennek az ajtónak (11) tengelye alkalmas módon van a (12) csap forgójával kapcsolva, mely a fő gőzvezetéktől elágazó (13) gőzcsőbe oly módon van beiktatva, hogy a (z) ajtóval egyidejűleg a (12) csapot is nyitjuk. A (z) ajtó nyitásánál a tüzelésbe áramló levegőt ily módon megfelelő menynyiségű gőzzel keverjük, úgy hogy a keverék összetétele legalább közelítőleg a gázfejlesztő üzemben tartására alkalmas összetétel. A 3. és 4. ábrán a berendezés egy kiviteli módozata látható, melynél a tüzelés nyílása boltozott és az 1. és 2. ábrán látható szűkület elmarad, ennek következtében a gázfejlesztő űrtartalma nagyobbodik. Föltaláló ezen részleteket, daczára annak, hogy azokat fölemlíti, mellékesnek tartja, miután a berendezés ezenkívül is sokféle szerkezeti módosítást szenvedhet. A (14) gőzkamra fölött egy (15) nyomásszabályozó szelep van alkalmazva, mely két különböző átmérőjű (16 17) dugattyúból áll. As első dugattyú a (18) kiömlőcsövet zárja el, a második a (20) kamarába léphet be. mely a szelep első része fölött foglal helyet és egy sor kis (19) fúrattal van fölszerelve. Ha a nyomás a (14) gőzkamarában emelkedik, a (16 és 17) dugattyúra ható gőz az utóbbit fölemeli, míg a (16) dugattyú a (18) gőzcső nyílását nem nyitja. Ha az ez által előidézett gőznyomáskisebbedés elég nagy, a dugattyúk lefelé mozognak, ellenkező esetben a (17) dugattyúra ható gőznyomás ezt a dugattyút fölemeli, míg a (20) kamara födelébe nem ütközik. A gőz ekkor a dugattyú alatt a (20) kamarába jut be és a (19) furatokon a külső levegőbe száll el.