16772. lajstromszámú szabadalom • Ütköző és vonórúd vasúti járművekhez

- 2 -keresztfej és az (Ul) oldalrudak segélyével van az (U2) keresztfejjel kapcsolva, mely a külső (E) burkolattal egy darabból készül és a (D) rugóra és (T) kiváltó rugóra hat. Világos, hogy ha ezt a rudat húzásra veszszük igénybe, a leírt rugók ép oly módon hatnak, mint az előbb leírt ütközőknél alkal mázott rúgók, ha azokat nyomásra vesszük igénybe. Ha a szóban lévő rúdra nyomó vagy húzóerő hat, a nyomást a (D) rúgó, a (C) bordatartó és a (H) kúp a (B) rúgóra viszi át. A (D és B) rúgók között föllépő feszültség azt idézi elő, hogy a bordatartók a nyíl irányában (1. ábra) eltolódnak. A bordatartók ennek következtében kifelé tolatnak, az (F) súrlódó bordák pedig az (E) burkolat megfelelő hornyaiba nyomatnak, minek következtében az (F) bordák és a külső (E) burkolat között a súrlódás oly naggyá lesz, hogy az ütközőfejek befelé többé el nem mozdúlhatnak. Az (82) hüvely melyet a vonórúdnál egy szögecs helyettesít, mint az a rajzon látható, a (H Hl) részek mozgását követi mindaddig, míg az az ütköző hátsó (Al) lemezére nem fekszik. Ekkor a további elmozdulás' lehetetlenné válik, a (T) rúgó pedig tovább összenyomatik, minek következtében a (H Hl) részek az (S1) karima nyomása alól fölszabadulnak. A részek eme helyzete a 2. ábrán látható, mely az ütközőknek a nyomás hatása következtében elfoglalt végállását ábrázolja. Ha a nyomás megszűnik, a (B és D) rúgók kitágulnak, az egész készülék megnyúlik és amint a (H Hl) részek a hátsó lemeztől eléggé eltávoztak, mozgásukat az (S2) hüvely (S1) karimája, mely a (T) rúgó nyomása alatt a 2. ábrán látható helyzetben maradt, megakasztja. A (C) bordatartók azonban a nyíl-iránnyal ellentétes irányban mozognak, és amint hogy a kúp a bordatartókkal szemben elmarad, a bordatartók oly módon közeledhetnek egymáshoz, hogy az (F) súrlódó bordák az (E) burkolat hornyaiból kilépjenek. Ezután a kúpot a bordatartóktól eltávolítjuk. Minden további leírás nélkül világos, hogy a 4. és 5. ábrán látható vonórúd épen oly módon hat, mint az ixtközőrúd, ha a vonórúd egyik végére valamely húzóerő hat. másik vége pedig fogva tartatik. Hogy az (F) súrlódó bordákat az (E) burkolat megfelelő hornyaiban egymásután lehessen meglazítani, az (f) csap és a bordatartók megfelelő kivágása közöt^oly viszony van, hogy bizonyos elmozdulás váljék lehetővé, mely elmozdulás az egyes bordáknál különböző, úgy hogy a bordák egymásután jöjjenek működésbe. A 7. és 8. ábra egy borda és egy bordatartó hosszmetszetét ábrázolja. Míg a 7. ábrán az (f) csap a megfelelő kivágásba pontosan beleillik, addig a 8. ábrán a csap a kivágásnál valamivel kisebb. A bordák legczélszerüebben csoportokban vannak az (E) burkolat kerületén alkalmazva, egy csoportban mindegyik bordának más elmozdulása van, mint a többi bordának A megrajzolt ütközőnél pld. (16F) borda van alkalmazva, mindegyik (Cl) tartón két-két borda van alkalmazva, mint az a 3. ábrán látható. Ezeket a bordákat négy négyes csoportba osztjuk; mindegyik csoportba két szomszédos bordatartó tartozik, tehát mindegyik csoport az (E) hüvely belső kerületének egy negyed részét foglalja el. A csoport első bordája el nem mozdúlhat, a második, ugyanazon bordatartón alkalmazott borda kis elmozdulást, a harmadik, a következő bordatartón alkalmazott borda nagyobb és a negyedik ugyancsak a második bordatartón alkalmazott borda még nagyobb elmozdulást végezhet. Ezen negyedik borda után a következő csoport első bordája következik, melynek elmozdulása nincs stb. Eme berendezés következtében a meglazítás az (E) hüvely egész kerületén egyenletesen történik és a részek meg nem mozdulnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Ütköző vagy vonórúd vasúti járművekhez, az által jellemezve, hogy az (E) burkolatban hornyok vannak alkalmazva, melyekbe akkor, mikor a bordatartókra ható (H) ék vagy kúp a bordatartók