16762. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses érczkiválasztó készülék
— 2 — czéljából oly erős tereket állítanak elő, hogy a hengerek renkívül erős vonzást gyakorolnak egymásra. Az ily gyors forgásban lévő erős mágneseknek egymásra való hatását megszüntetni még eddig nem sikerűit. A jelen találmánybeli készülék ezen föladatot is sikeresen megoldja. Ezen czélból a hengereknek homlok végein, esetleg magukon a hengereken, a burkolattól oldalt, nem mágneses anyagból, mint rézből, pakfongból, papirmasszából stb. álló külön gyűrűk, sarok-elkülönítők vannak alkalmazva, melyeknek külső átmérője a kívánt saroktávolságtól függ. Az elektromos áram bevezetése alkalmával ezen gyűrűk szilárdan egymásra feküsznek s ezáltal állandó saroktávolságot biztosítanak. Ezen gyűrűk egyidejűleg arra is szolgálnak, hogy a tengelyekre ható egyoldali nyomást fölfogják s a tengelyeket tehermentesítsék. Azon nyomás, a mellyel ezek egymáshoz súrolódnak, szintén fölhasználják, a mennyiben ezen gyűrűk, mint dörzsfőlűletek, az egyik henger forgatására szolgálnak. Ily módon a sok hátránnyal járó fogaskerékáttételek stb. fölöslegessé válnak. A hengereken alkalmazott sarokelkiilönítők külső átmérőjének vagy dörzs-gyűrűinek nem szükséges egyenlőknek lenniök, sőt gyakran czélszerű az egyik hengernek gyorsabb forgást adni, mint a másiknak. Ezen viszony a könnyen kicserélhető sarokelkülönítők átmérőjének változtatása által megfelelő módon szabályozható. Mint utolsó, azonban nem lényegtelen újítás, az tűnik szembe a találmánybeli készüléknél, hogy itt a mágneses sarkak hornyolással vagy fogazással vannak ellátva. Ez alapokát abban találja, hogy tapasztalás szerint a magnetikus áram a feszültségi elektromossághoz hasonlóan legkönnyebben a csúcsokon megy át a levegőbe. Ezért czélszerűnek látszott fogazások és hornyolások által központosítani a sarok-fölűletek erővonalait. Mivel ezen erővonalak nem széles fölűlettel, hanem éles szög alatt lépnek ki, ily módon azoknak központosítását a lehető legnagyobb fokra lehet emelni. A mellékelt rajzlapokon az 1-ső ábra a találmánybeli készülék egyik példa gyanánt szolgáló kiviteli alakjának a 2. ábra (y yl) síkja szerint vett metszetét, a 2. ábra az 1. ábrának (z zl) sík szerint vett metszetét, a 3. ábra az 1. ábrának (x xl) sík szerint vett metszetét, fölülről nézve, a 4., 4b. és 5. ábrák a tengelyeknek a hengerekkel való kapcsolási módját, valamint a sarok-elkülönítőknek fölerősítési módját, míg a 4a. ábra a helyéről eltávolított sarokelkülönítőt tünteti föl, a 6. ábra (I) alakú hosszanti metszettel bíró vas-fegyverzettel ellátott hengerpárt, valamint a hengereknek sodronnyal való körülcsavarolási mértékét, a 7—11. ábrák a hengereknek különböző kiviteli alakját mutatják be. A hengerpár rendes kiviteli formában, fából való állványzatra van szerelve (1. és 2. ábra). Az alsó henger, vagyis a I lioszszanti metszettel bíró vastag fegyverzet a mellékelt ábrában (A)-val, míg a fölső (Al)-gyel van megjelölve. (B) és (Bl) a tengelyek, melyek közvetítésével a hengerek (L Ll) ágyazatokban forognak. A tengelyeket czélszerű nem mágneses anyagból, mint pakfongból, papírmasszából, kemény gummiból és hasonlókból előállítani. Ezen tengelyek azon czélból, hogy a vasfegyverzeteknek hoinlokfölületéhez jobban hozzá legyenek erősíthetők, megfelelőleg kiképezett s erősítő bordákkal ellátott (F) nyúlványukkal a hengereken kiképezett köralakú kimetszésbe hatolnak be (4a és 4b ábra) s azonkívül (f) karimával bírnak, a (D Dl) sarokelkiilönitők fölerősítése czéljából. Ezen sarokelkiilönitők (s) csavarszögek közvetítésével vannak a vasfegyverzethez erősítve, míg a tengelyeknek befelé nyúló részük még (sl) csavarszegek közvetítésével vannak a vasfegyverzethez hozzá-1 foglalva.
