16754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elekromos izzólámpákhoz való világító szál előállítására

- 3 -téaben említett redukáló gázkeverékkel, vagy közömbös gázokkal megtöltjük s azután beolvasztjuk. Az osmiumnak fonállá, lemezekké, korongocskákká formálásánál azt az eljárást is követhetjük, melyet a mesterséges selyem előállítására használnak. A collodiumhoz finoman elosztott osmiumszulfid, vagy osmium-tetrahydroxyd, vagy hasonló vegyületek jól elegyített keverékét adjuk. Ezeknek hozzáadása az anyagot sűrűvé teszi és meggátolja a keverék szétválását, a mi az osmium nagy sűrűségénél fogva könnyen beállíthatna. Ebből a keve> rékből formáljuk a kivánt alakot. Denitrálás után a fonalakat ép úgy kezelhetjük tovább, mint azt föntebb leírtam. Mindemez eljárások szerint a fémszál többékevésbé merev marad. Lehet azonban e szálat oly lágyan is előállítani, mint pl. egy gyapotfonál. E czélból gyengén sodrott lágy rostokból álló, tisztított növényi fonalat veszünk és azt híg pépben telítjük, mely vízben nagyon finoman elosztott oldhatatlan osmium vegyületből áll, pl. osmium-szulfidból egy kis mennyiségű kötőszerrel pl. czukorral. Megszárítás után a fonalat redukáló gázokban, mint pl. világítógáz, gyöngén izzítjuk. Most néhány ügyelemreméltó megfigyelésem ismertetésére térek át, melyek révén arra az eredményre jutottam, hogy ezek alkalmazásával az osmiumnál könnyebben olvadó szubstancziák sincsenek kizárva e technikai világítás nyerésére való fölhasználásból. Ismeretes, hogy egy elegendő intenzitású árammal hevített platinahuzal a kezdődő fehérizzásnál megolvad. Másként viselkedik azonban a huzal, mihelyt azt jól tapadó sűrű, de mindamellett finom, egyúttal teljesen tűzálló burokkal vonjuk be, a minő a thoroxyd. Az áram intenzitását most máitetemesen fokozhatjuk a nélkül, hogy a huzal olvadni kezdene. A burok intenzív fény és melegkisugárzó képessége a fémvezetőtől energiát von el Ha már most az áram intenzitását folyton fokozzuk, akkor a vezető valamelyik helyén egyszerre vakító világosság támad, mely az áram feszültsége szerint lassan vagy gyorsan többnyire a huzal egész hosszára kiterjed. Egyidejűleg egy picziny golyócska pattan ki a burok alól, a thoroxyd burok platinamagja megolvad s a burok mint szilárd csövecske marad vissza. Most már az áram intenzitását tovább fokozhatjuk, a fényhatás nagyobbodik, a nélkül, hogy a fonál megolvadna. A megolvadt fém hőfoka fokozatosan közlekedik a forrponthoz. A világítófőfonál most már viszonylag kevés meleget sugároz ki. Mihelyt forrpontján túlhevített fém oly nyomást fejt ki, mely a burkot megrepeszteni képes, a fonál kis explózió mellett elpusztul. Ha a fémmag nehezebben olvadó, mint a platina, akkor ez a ragyogó fénytünemény hosszabb ideig kitart. Rövid, mintegy egy czentiméternyi fonalak megbírják az áram megszakítását, hosszabbak szétesnek, a mi könnyen megmagyarázható jelenség. Az ismertetett kísérletek legszebben sikerülnek, midőn a thoroxydréteg vastagsága csak néhány tizedmilliméternyi. De ennél sokkal vékonyabb is lehet, oly anynyira, hogy irizál, a nélkül, hogy ezzel a kísérlet lefolyása lényegesen másképen alakulna. A burok előállítására minden thorkészítményt fölhasználhatunk, mely az izzításnál oxydot hagy hátra. A bevonandó huzalt nagyon kis nyomás alatt rugalmas és a szubstancziákkal megnedvesített pofákon húzzuk át s azután lassan kiizzítjuk. Ha ezt a kezelést mintegy ötvenszer ismételjük, akkor a réteg elegendő vastaggá lesz. Olykor valamely összehegesztő anyag alkalmazása is előnyös lehet Más tűzálló anyagból való burok előállítása ezen eljáráshoz egészen hasonlóan történik. Ha a burkolási eljárásnál nagyon hígított sóoldatokat használunk, melyeknek sói az izzó hőben könnyen szétbomlanak pl. nitratoldatot, s ha a megnedvesítést és kiizítást több százszor megismételjük, akkor tökéletesen üvegszerű burkot nyerünk. Ily módon pl. thoroxydból platinán üvegfényű, rendkívül tapadó burkokat (valóságos emaillokat) nyertem. Természetes, hogy ezt az egyhangú mun-