16753. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő telefonközpontokkal bíró telefonhálózatok állomásain

_ 4 -számlálót egy közönséges óramű segélyével működtetjük, mikor egyetlen elektromágnes által mozgatott kilincsmű elégséges. A számláló egy bizonyos számú (t tl tll) korongból áll. Ha föltételezzük, hogy a hálózatba 10,000 előfizető van bekapcsolva, a számlálómű három korongból, a százasok, tízesek és egyesek korongjából áll és minthogy mindegyik korongnak tiz szektora van, mindegyik csoportba 999 előfizető kapcsolható. A (t) korong a százasok, a (tl) korong a tízesek és a (tll) korong az egyesek korongja. A (tll) korong az (ull) tengelyre van szerelve, ez a tengely az üreges (ul) tengelyen megy át, melyre a (tl) korong van fölékelve. Az (ul) tengely ismét az üreges (u) tengelyben foglal helyet, melyre a (t) korong van fölékelve. Mindegyik (u ul ull) tengely a burkolatból kinyúlik és ezen a részen egy-egy rovátkás korongot visel, melynek segélyével a tengelyt forgatni lehet. Ha a számlálót működtetni akarjuk, a rovátkás tengelyeket forgatjuk, míg a (v) nyílásokon annak az előfizetőnek a száma láthatóvá nem válik, a kivel beszélni akarunk. A fölvett példánál az 548 szám látható, tehát ha a központi készülék a Wallaceféle hivatkozott szabadalom szerint van szerkesztve, csak egy negatív áramhullámot kell a központba bocsátani, hogy a kocsi mozgásnak induljon. Ezt a negatív áramhullámot a következő módon létesítem. Az (m) szekrény (r) födelének mellső részén egy (x) forgattyúja van, mely a burkolaton megy át és a (15) drót segélyével a (4) lemezhez csatlakozó (3) dróttal van kapcsolva. Az (x) forgattyú tengelye az (r) burkolat mögött egy (v) fémkarral van ellátva, mely akkor, mikor a tengelyt forgatjuk, egy (z) lemezen súrlódik és azután a (w) lemezre fekszik. Tegyük föl, hogy az (x) fogantyút akkor állítjuk meg, mikor az (y) kar a (z) lemezen fekszik és vizsgáljuk meg, hogy mi történik ekkor. A közös saroktól áram indul ki, ez a 11 dróton a (9) lemezhez, innen a (10) lemezhez, a (12) drótba, a (13) vonalon a központba megy, honnan a (6) vonalon tér vissza és az (5) dróton a (8) lemezhez, innen a (4) lemezhez, a (3) dróton a (15) dróthoz és az (yl) karba, onnan pedig a (2) kontaktuslemezbe megy. Ettől a kontaktuslemeztől az áram a (16) és (17) dróton az (1) drótba megy, mely a telep negatív sarkához van kapcsolva. Tehát ha az (y) kar a (z) lemezre fekszik, a központba egy negatív áramhullám megy, ez a negatív hullám idézi elő a kocsi elmozdulását. Magától érthető, hogy az előfizetőnek az (y) kart a (z) lemezen megállítania nem kell, hanem egyfolytában vezetheti azt a vízszintes végállásba (1. ábra). A kocsi az alatt, míg a központi állomáson mozog, az előfizető állomásába egyes pozitív áramhullámokat bocsát. Vizsgáljuk meg, mi a hatása egy ily hullámnak, mert világos, hogy a többié is ugyanaz. A (6) vonalon jövő áram az (5) dróton a (8) lemezhez, innen a (4) lemezhez, azután a (3) drótba és a (15) drótba megy, melyből az (y) karba áramlik, azután a (w) lemezen megy át és a (16) dróton a (19) relaisbe áramlik, honnan a (20) dróton a (9) lemezbe jut. Ebből a lemezből az áram a (10) lemezbe és a (12) dróton a (13) vonalba megy. A (19) relaisen egy áram megy át, mely az ebben a pillanatban a relais csavarjára fekvő (21) fegyverzetbe és a fegyverzettel kapcsolt (26) drótba, innen a telep negatív sarkához kapcsolt relaisbe megy. A (23) elektromágnes áramköre zárva lévén, az elektromágnes a (27) fegyverzetet meghúzza (3. ábra). Ez a (27) fegyverzet egy (28) tengely körül lenghet, valahányszor a fegyverzet meghúzatik és a (29) kilincs a (31) fogaskerékkel kapcsolt (30) akasztékkereket elereszti. A (31) fogaskerék a (32) óramű hatása alatt folytonos forgást törekszik végezni, az óramű utolsó (33) fogaskereke a (31) fogaskerékbe fogódzik. Valahányszor a (31) fogaskerék egy foggal elfordul, a a (tll) korongot is forgásnak indítja. Ez a (tll) kerék egy két kiálló rész között alkalmazott (34) kivágással van ellátva. A (tl)