16751. lajstromszámú szabadalom • Gőzkazán gyors gőzfejlesztésre
- 2 -tartamával. Kísérletek bizonyítják, hogy 7 g. azbeszttel perczenkint 5 g. gőzt termelhetünk. 3. Ha a fémlemezt először vörösizzásig és azután fehérizzásig hevítjük, úgy hogy a gyékény teljesen száraz és ha ezután vizet öntünk a lemezre, akkor fölmelegedés áll be; ha azonban egy, a lemezben lévő nyíláson át vizet öntünk az azbesztre, akkor sem meleg fölvétel nem mutatkozik, sem az elgőzölgés nem túlságosan gyors, hanem az azbeszt a vizet ugyanazzal a gyorsasággal gőzölögteti el, melyet előzőleg ugyanazon hőforrásnál tapasztaltunk. Ily módon csak kevesebb vizet kell reáöntenünk, mint a mennyit az azbeszt elgőzölögtetni képes, azaz körülbelül 5 g.-ot I g. a zbesztre. Ez által szabályos áramban tökéletesen száraz gőzt kapunk. 4. A kazánkő poralakban válik le az azbeszten, a nélkül, hogy kérget alkotna és a nélkül, hogy a csövek és köpenyek végeit megrongálná. 5. Az azbeszt hevítés folytán nagyon kevéssé vagy egyáltalán nem terjed ki. 6. A jelen találmány értelmében készült gőzkazánokkal igen gyorsan létesíthetünk nyomást. 7. A folyadék egyenletesen oszlik el. A fönt leírt (a és b) elemek mindegyike következőképen dolgozik: A tápszivattyú az (f) csövön át vizet fecskendez az (a) csőbe. Ezen cső fala valamely hőforrás utján föl van melegítve. A víz megnedvesíti a (j) azbesztgyékényt. Az azbeszt haj csövességénéi fogva a vizet magába szíjjá; a fémsoorony e közben hővezető gyanánt szerepel és az elgőzölgés pillanatszerűen megindul. A nedves gőz a (b) csőben megszárad és azután a (h) csövön át a túlhevítőbe vezettetik. Könnyen belátható, hogy a (j) gyékények arra valók, hogy a meleget;, melyet az (a és b) csövek hozzájuk vezetnek, fölhalmozzák, elosszák és ily módon a fűtőfölületet növeljék. A (d) szelep arra való, hogy ne engedje a gőzt (b)-ből (a)-ba visszaáramlani; ennélfogva új vízmennyiséget fecskendezhetünk (a)-ba; a fejlesztett gőz csak akkor léphet be a (b) csőbe, ha nyomása elég nagy arra, hogy a (d) szelepet nyissa. Jól szerkesztett elemekben tehát a nyomás csak kevéssé ingadozik. Több elemet összekötő csőrendszer révén (2. ábra) egyesítünk egymással; az (1) cső egyik vége zárva van, másik vége pedig az (m) túlhevítőbe nyúlik. Ez az (m) túlhevítő egy lapos cső, melynek térfogata nagyobb, mint az (a és b) csöveké és sem belső köz-1 falai, sem szelepei nincsenek. Azonban ez szintén azbesztgyékénnyel van ellátva, mint az (a és b) elemek. A túlhevítőt a gázok által szolgáltatott meleg fűti és czélja a gőzt tökéletesen megszárítani és azt (n) csövön át az erőgéphez vezetni, A különböző elemek hátsó része az (f) vízcsövek utján egy, a tápszivattyúhoz vezető (o) csővel állanak összeköttetésben. Ezen a csövön a (p) szelep van elrendezve, mely a víz visszamenetelét megakadályozza. A nem használt csőösszeköttetéseket du-i gókkal zárjuk el. Ennélfogva nagyon könnyű egyes elemeket kiiktatni vagy bekapcsolni. Valamely elem tisztítása esetén a födelet lesrófoljuk s azután a gyékényt kivesszük és kikeféljük. Miután azt ismét helyére tettük, a födelet megint reácsavarjuk. I Hogy a leírt elemekből gőzkazánberende] zést alkossunk, ezeket az elemeket félkörben, | merőlegesen valamely tüzelőtér előtt fölálj lítjuk; a túlhevítő ekkor hátrafelé kerül és ' az egészet bádogköpennyel vesszük körül. Lehetséges minden (a—b) elem fölső (b) részét a láng felé lejtősen elhelyezni, a helyett, hogy mindkét (a és b) csövet egyenes vonalban helyeznők el. Ezen kazánberendezés legelőnyösebb alakja azonban az, ha az (a és b) elemeket vízszintesen helyezzük el (2. ábra), úgy hogy azok boltozatot alkotnak. A (q) tüzelőtér lángjai ezzel a boltozattal közvetlenül érintkeznek; a fölötte elrendezett túlhevítőt azon gázok hevítik, melyek az (a és b) csövek között már keresztül haladtak. Az egész az (r) bádogköpenyben (3. ábra) van elrendezve, mely a szállítás megkönnyítése végett oldalsó fogantyúkkal van ellátva, (t) a kémény, (u) pedig biztosító szelep. A
