16733. lajstromszámú szabadalom • Újítások vonó- és ütközőkészülékeken

- 2 — gókban létesített kis nyomásnál a (9) ütközőkbe ütköznek. Világos, hogy oly erők, melyek kisebbek, mint azon erő, mely szükséges, hogy a (3) rúgok a legnagyobb fokig összeszoríttassanak, hasonló visszahatás által lesznek ellensúlyozva, valóban ezen rúgók minden tekintetben úgy viselkednek, mint egy közönséges vonórúgó vagy ütközőrúgó. Oly erők azonban, melyek nagyobbak, mint a melynek a (3) rúgók ellentállni képesek, egy második vagy végellenálló elem által ellensúlyoztatnak, mely ellenállás az első ellenállástól független és utóbbi után pótlólag működik. A második ellenálló elem az elsőtől továbbá abban különbözik, hogy lényegében nem bír visszaható erővel és az erőnek inkább paszsziv ellenállást képez. Találmányomnak az 1—3. ábrákban föltüntetett alakjánál a második ellenálló elem hydraulikus nyomókészűlékből áll, melyet az (1) vonórúd egy nyúlványa működtet, még pedig csakis akkor, ha a vonórúd egy bizonyos határon túl mozdult el. (10) egy tartány, melyet a (8) keretlapok tartanak és melyben egy (11) nyomóhenger van elhelyezve. A (11) nyomóhenger belsejével a (10) tartány a fölfelé nyíló (13) szeleppel ellátott (12) nyíláson át közlekedik. A (10) tartány a fenéken vagy ehhez közel lévő és rendesen egy csavarral zárt nyíláson át folyadékkal tölthető meg. A (11) nyomóhenger falában egy (14) keskeny csatorna van, melyen át a folyadék, ha a (11) hengerben nyomásnak van kitéve, igen lassan a tartányba folyik. A (15) plunger vagy dugattyú a (11) hengerben van vezetve és a (16) rúgóval van alátámasztva, mely rúgó egy (17) működő emeltyű felé szorítja. A dugattyúban egy (22) fúrás van alkalmazva, melyen át a levegő eltávozhat, ha a dugatytyú lefelé mozog. A (17) emeltyű (18) vízszintes karjai (19) csapokra támaszkodnak, melyek a (10) tartány födeléről kiálló (20) tartókban vannak megerősítve. A (17) emeltyű fölső vége rendesen egy (21) kivágásban központosán áll, mely kivágás a (6) vonófoglalat belső végének egy meghosszabbításában van képezve. A (21) kivágás hossza megfelelően nagyobb mint a (17) emeltyű fölső végének szélessége, hogy a vonórúdnak kisebb erők általi befelé- és kifelé való mozgásainál a vonófoglalat meghosszabbítása ne jöjjön érintkezésbe a (17) emeltyűvel. A készülék működése a következő: Az (1) vonórúdnak az ütköző vagy vonó erők által létesített hosszirányú mozgása ellenében először a (3) rúgó működik, mely az első ellenálló elemet képezi és míg ezen erők azon maximális erőt nem haladják túl, melyet az első ellenálló elem ellensúlyozni képes, a készüléknek csupán ezen része működik. Ha ezután az erők a föntebb említett maximumot túllépik, akkor a (6) vonófoglalat meghosszabbítása a (17) emeltyűt működteti és utóbbit a (19) csapok egyike körül forgatni törekszik, a midőn a (15) dugattyút lefelé nyomja. A (15) dugattyú lefelé való mozgása a (16) rúgót összenyomja és a folyadékot a (11) hengerből a (14) csatornán át a (10) tartányba hajtja. Az erő megszűnésénél a (16) rúgó a második ellenálló elem részeit rendes helyzetükbe visszamozgatja, e mellett azonban nem létesít lényeges visszaható hatást, mivel a (16) rúgó ereje az alkatrészek súrlódó ellenállásának legyőzésére és a folyadéknak a (11) hengerbe való visszaszívására szolgál, a midőn a folyadék a dugattyú fölemelkedésénél a tartányból a (12) nyíláson átfolyik a hengerbe és e mellett a (13) szelep önműködően kinyilik. Egyidejűleg a (3) rúgó a vonórudat és ennek segédrészeit, az 1. és 2. ábrában föltüntetett, eredeti helyzetükbe visszaforgatni igyekszik. A szerkezet működése ugyanaz, akár egy nyomó- vagy vonó erőnek van kitéve, csakhogy az egyik esetben a vonórúd befelé mozog ós a másik esetben kifelé mozog, a midőn a második ellenálló elem működésénél a (17) emeltyű az egyik esetben az egyik (19) csap és a másik esetben a másik (19) csap körül fog forogni. Vonatkozással most a 4. ábrára, a (16) rúgó úgy van szerkesztve, hogy az első ellenálló elem működését végzi, miáltal a (3)