16653. lajstromszámú szabadalom • Fonó kártoló rövid szálú anyagokhoz

- 4 -hengernek egy fél jobb és bal csavarmenetből képezett hornyába nyúlik. A (T2) hengert (V2 U2) fogaskerekek közvetítésével valamelyik (G2) henger forgatja. A fölgöngyölítő szerkezet sebessége valamivel nagyobb legyen, mint a leszedőkké, úgy hogy a szálak némi húzóerőnek legyenek alávetve. A húzóerő nagysága általában a szálas anyag minőségétől függ. A készülék a fátyolcsíkoknak a kártolóról való lefejtésére szolgáló fésűk és kártok nélkül működhetik, a míg a kárttartógyűrűk 653 cm.-nél nem nagyobbak. A fátyolcsíkok befűzése a 11. és 12. ábra értelmében (Z) horgos tű segélyével akként mehet végbe, hogy a tűt a csövön illetve csövön és szíjjon át a kárttartógyűrü ) közelébe toljuk, a nélkül, hogy ezt a tüve érintenek, azután a tűt az által, hogy eleresztjük, forgásnak indítjuk, és a megragadott fátyolcsíkkal együtt óvatosan visszahúzzuk és a fátyolcsíkot (H2) orsóra erősítjük. Az összes fátyolcsíkok befűzése néhány perczet vesz igénybe. Az 1., 2., 3. és 4. ábrán föltüntetett gép pld. két egyenként 16 kárttartógyűrűvei ellátott leszedőgyűrűvel van fölszerelve, úgy hogy a bunda 32 szállá lesz földolgozva. Az 5. ábra értelmében csak egy leszedő van alkalmazva, melynek kárttartógyúrűi sűrűn egymás mellett v .inak elhelyezve. Utóbbiak szűk hornyok által vannak egymástól elválasztva, melyekbe, hogy a csíkok kellőképen elválasztva fejtessenek le, (S) válaszfalak nyúlnak. Az (S) válaszfalak egy a két (B) oldaltartó között tekvő sínre vannak erősítve. A 13., 16., 17. és 18. ábrák azt az esetet tüntetik föl, mikor a fonócsövek előtt (M) vezetőhengerek vannak alkalmazva. (W2) egy közönséges lefejtőhenger, mely a leszedő hosszában végig nyúlik; (X2 Z2 Y2) csupasz vagy bőrrel bevont szállítóhengerek. Az (A) leszedő forgó mozgását az (A3 B3 C3) közlőmű segélyével a (D3) fogaskerékre visszük át, mely utőbbi a forgómozgást (X2 Y2) hengerek tengelyeire ékelt (E3 F3) fogaskerekekkel közli. Az (X2) henger a tengelyére ékelt (G3 és H3) fogaskerék segélyével a lefejtöhengert és az (Y2) henger (J3 J5) közlőmű segélyével a (Z2) hengert hajtja. A fonás itt a fonócső és a (Z2 Y2) hengerek közötti részen megy végbe. A (Z2 Y2) hengereket esetleg el is lehet hagyni, ha a fonócsöveket a megmaradt (\V2 X2) hengerek felé a (Z2) henger átmérőjének megfelő darabbal előre toljuk. Ebben az esetbeii ajánlatos a két hengert annyira széttolni, hogy a fonat pályája egészen a leszedőnek kárttartógyűrüjéig terjedjen. A (\V2 X2) hengereknek ily értelemben való alkalmazásának az az előnye, hogy a kárttartógyűrü rostmentes marad és befűzés esetén a tűt csupán a két henger közé kell vezetni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fonókárt a bunda megosztására szolgáló közönséges gyűrűs (A2) kárt bevonattal (1. és 2. ábra), az által jellemezve, hogy a rövid rostok megfonása czéljából az egyes (B2) kártgyűrükhez tartartozó, rugalmas (C2) belső pofával ellátott, (M) fonócső (6., 7. ábra), egy a belső föliileteivel érintkező (E) végtelen szíj és az ez elé iktatott (Fl) vezetőfurat (15. ábra), vagy egy (L) szíj és az ez elé iktatott (M) előfonócső (II., 12., 14. ábra) közvetlenül a megfelelő (B2) kártgyűrű mögött van alkalmazva, oly ezélból, hogy a rostok megfonása (megsodrása) közvetlenül a kártgyűrűnél kezdődjék. 2. Az 1. alatt védett fonókárt egy kiviteli módozata, melynél a fonószerszámhoz a szalagot egy eléiktatott (W2 Z2 X2 Y2) kárt hengerrendszer (13., 16. ábra vezeti. 3. Fonócső az 1. alatt védett fonókárthoz, melynél a rugalmas fonócső pofákat egymásra fekvő (D2) gummicsődarabok képezik. (8 rajzlap melléklettel.) l-ALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA 3ÜDAPKSTKN