16641. lajstromszámú szabadalom • Fűtő és szellőztető berendezés

- 2 -külső levegővel közvetlenül kapcsolható és az ily módon beszívatott friss levegő kellőképen fölmelegítve, a másik csövön egy vagy több helyiség fűtésére és szellőztetésére hasznosítható. A csőcsonkok a légtartályt a kályhában biztosan megtámasztják és minthogy a kályha födele egyszerűen leemelhető, az (R) füstölő és a kályha belseje könnyen kitisztítható. A 3. és 4. ábrán látható kiviteli módozatnál az (a) légtartályt a (c) keresztfal két kamrára osztja, melyek mindegyikének külön (m n) be- és elvezető csőcsonkjai vannak, miáltal módunkban áll az ugyanazon kályhában fölmelegített levegőt különböző helyiségekbe vezetni és így egy rendkívül egyszerű kályha segélyével központi fűtést létesíteni. Másik nevezetes előnye a berendezésnek az, hogy a légtartály egyik kamaráját a friss levegő fölmelegítésére lehet használni, míg a másik kamra (n) csőcsonkját a füstcsővel lehet összekötni, mikor az egyik kamara annyi levegőt szívat be, a mennyi a másikból a füstcsatornán át eltávozik, tehát az ajtók és ablakok hézagain levegő nem távozik. Ezek az előnyök még nagyobb mértékben lépnek föl az 5. ábrán látható szerkezetnél, melynél a megosztott légtartály az (n n) csőcsonkokon kívül még külön légvezetőcsövek által is meg vannak támasztva. Eme (dj légvezető csövek azonkívül (S) tolókákkal is föl lehetnek szerelve, melyek például a 6. ábra szerint vannak kiképezve. Ha az (S) tolókák a (d) csöveket elzárják, a szoba levegő közlekedik az (a) légtartállyal és a levegő az (m) csőcsonkon jut a (d) csövekbe ; ha a tolókákat fölhuzzuk, az (m) csőcsonkok záródnak el és a levegő kívülről jut a (d) csövekbe, végül pedig, ha az (S) tolókákat kiemeljük, mindkét út szabad. A légtartályok lényeges előnye továbbá az is, hogy sok esetben sikerül a füstcsatornán át elvesző meleg legnagyobb részét értékesíteni, anélkül, hogy ennek következtében a füstcsatornák tisztítása nehézségeket okozna. A 7. ábrán látható berendezés egy czélszerű kiviteli módozatot képez. A füstcsatorna falába egy kettősfalú (e) cső van besülyesztve, melynek fölső (n n) nyílásai a fölső emeleten levő helyiségekbe (a rajz szerint a (Z1 Z2) szobákba) torkollanak. alsó végei pedig az alsó- emeleten elhelyezett (k) kandalló fölött alkalmazott megosztott (a a) légtartállyal van kapcsolva. A láng a légtartályt fűti, a füst pedig a fiistcsövön akadály nélkül száll el, miközben az (e) csövet fölmelegíti. Sikerül továbbá a berendezés segélyével a takaréktűzhelyeknél időszakosan rendelkezésre álló fölösleges hőt ia. a helyiség fűtésére és szellőztetésére fölhasználni. Ez a berendezés a 8. ábrán látható. A légtartályt az (f) sütő cső képezi, melyhez az (n) légelvezető cső csatlakozik és mely az (m) légbevezető nyílással vau ellátva. A (j) cső a füstcsatornába vezet, az (f) sütőcsőben fölmelegedett levegő az (n) csövön egy tetszőleges helyiségbe vezethető, vagy pedig nyáron az (i) szelep segélyével elzárható (j) csövön a füstcsatornába bocsátható, úgy hogy a konyha tetszés szerint szellőztethető. A sütőcsövet a 6. ábrán látható szabályozóval is föl lehet szerelni. Hogy ezeket a légtartályokat még más tüzelőberendezésekkel is igen czélszerűen lehet kombinálni, azt megemlíteni is fölösleges, épp úgy, hogy a légtartályok anyaga tökéletesen tetszőleges és a czélnak megfelelően választható meg. Kiemelendő és igen fontos ama beren dezés, melynél több egymás mellett vagy egymásban elhelyezett légtartályokon víz vagy gőzcsövek vezettetnek át, mely légtartályok oly módon vannak csapokkal, szelepekkel stb. fölszerelve, hogy mindegyik légtartályt külön-külön lehessen fűteni, illetve mindegyik légtartályból lehessen meleg levegőt elvezetni. Eme berendezés magyarázására szolgál a 9. ábrán látható séma. Ezen az ábrán (G) és (F) két meg nem osztott (Hl H2 és D E) két megosztott légtartály, melyek tetszés szerint kombinálhatók. (1., 2., 3.) három csap, melyek három vezeték segélyével egy-egy