16591. lajstromszámú szabadalom • Gyufagyártógép

bok szolgálnak, melyek alul (i)-nél vannak az (A) alaplemezzel forgathatóan összekötve. Az (A2) csapágy (Z) csapágyhüvelyébe ágyazott (Y) csap négyszögletes (X) részén egy a (D) zsinórkorongnál nagyobb (Cl) zsinórkoronggal ellátott (C) forgattyú ül, mely (Cl) zsinórkorong a (Dl) zsinórok segélyével a (D) zsinórkorongot forgatja. Az (E) csavarorsónak egy hosszirányban kettészelt (F) anyacsavarja két fölnyitható lemez közé van szorítva, melyek egyik végükön (F4) csuklóösszeköttetéssel bírnak, másik végükkel pedig (E3)-nál a két (I) csapágydarabot összekötő (E2) rúdra vannak vezetve, miáltal az (F) anyacsavarnak lehetőleg nyugodt mozgása van biztosítva. Az (E) csavarorsó a föltekerendő és ekközben merevítendő zsinóralakú anyag számára a vezető orsót képezi. A zsinóralakú (G) anyagot (1. ábra) pl. sodrott selyempapirt, az (A) alaplemez egyik oldalán lévő (H) tartályba helyezzük, melyből aztán azt az (il) és (i) csigákon át fölfelé vezetjük. Mindkét csigát az (F) anyacsavarra fölfüggesztett, a merevítő anyagot tartalmazó (J) tartályt hordja, mely merevítő anyag pl. föloldott sellakkból állhat; lényeges csak az, hogy ezen anyag kellőképen gyúlékony legyen. Az (i) csigáról a zsinóranyagot a (J) tartály fölső részén elhelyezett (i2) szivacson és az (F) anyacsavar fölső részén elrendezett (Gl) fülön keresztül a motollára vezetjük. A zsinóralakú anyag egyik végét még föltekerése előtt erősítjük meg a (Bl) lemezek egyikén. Ha a (C) forgattyút forgatjuk, a motolla és az (E) csavarorsó is forogni fog, miáltal a (J) tartály tartalmával együtt oldalt mozog és a zsinóralakú anyag, a sellakkoldattal való bevonása után a (Bl) lemezek fogai közé fekszik és ekként föltekertetik. A föltekert anyagot, miután a tartályban lévő készletről levágtuk, ós ezen levágott végét a motollán megerősítettük, száradni hagyjuk. Az ekként körültekert (B) motolla a 2. ábrában az (n) késekkel ellátott (N) gyűrűvel szembenállóan van föltüntetve. Az (N) gyűrű (n) késeinek éle kivágásokkal van ellátva, melyek a (Bl) lemezek átjárását megengedik. Az (N) gyűrűnek alsó része (P2) nyílással van ellátva a (P) rúd számára, mely másik végével (Pl)-nél van ágyazva. Ezen (P) rúdon egy (01) sarú van eltolhatóan elrendezve, melynek fölfelé irányított karja a motolla (Y) csapjának fölvételére az (0) csapágyhüvellyel van ellátva. Miután a zsinóralakú anyag a motollán megszáradt, ez utóbbit az (Al) és (A2) csapágyakból eltávolítjuk, még pedig az által, hogy az (Al) csapágyat eltoljuk, mely, a mint az 1. ábrából látható, az (A) alaplemeznek rálapuló vezetéke által állíthatóan tartatik meg. A motollát azután, az (0) csapágyhüvelybe való beállítása után az (01) sarúnak a (P) vezető rúdon való eltolatása által az (n) kések felé mozgatjuk, a mikor is a (Bl) hosszlemezek a kések kivágásain keresztülmennek, a tekercselés azonban, melyet előzetesen a (K) rúgós szorítók által megfeszítettünk, a kések által egyenlő darabokra vágatik. Ezen (K) rúgós szorítókat a (Bl) lemezek között a tekercselésre toljuk. Ezen rúgós szorítók, két a gyufaszál megkívánt hosszánál keskenyebb lemezcsíkból (4. ábra) áll, melyek egyik végükön az (11) rúgókarok (12) horgokká vannak kiképezve és a két lemezcsíkot egymástól távol tartani igyekszenek. Másik végén ezen (K) rúgós szorítók lemezeinek egyike egy visszacsapható (M) rugóval (3. és 4. ábra) van ellátva, mely a másik csík egy kis nyúlványa fölé fektethető, hogy a két csíkot közel egymás fölött tartsa és a tekercselés !részeit jól befogja. Az (Al) csapágy eltávolítása után a motolla a (T) csapjára a 3. ábrában vonalkázottan föltüntetett agy karjai által hordott (1) gyűrűt illesztjük föl, mely karok a (Bl) lemezeknek megfelelően vannak irányítva. Ezen czélra az agy egy (tl) horonnyal van ellátva, mely a motolla (T) csapján elrendezett (t) rúgóra (2. ábra) tolható föl. A (K) rúgós szorítók, melyeket egymásután a tekercselés fölé tolunk (12) horgukkal az (l) gyűrűbe kapaszkodnak (3. ábra) és ha valamennyi (K) rúgós szorítókat fölillesztettük, a motollára és a (K) szorítókra egy