16460. lajstromszámú szabadalom • Számológép

A 24. ábrában (j és k) emeltyűknek azon I rendes állása pontozott vonallal van megjelöve, a midőn fölső oldaluk egy egyenes vonalat képez, míg az ellenkező állás telt vonallal van kihúzva, midőn (g) lánczot (1) peczek (stylus) lefelé nyomja (3. ábra), minek következtében (el gl) részek teljes érintkezésbe hozatnak és (g) láncz (j és k) emeltyűknek fölső oldalán tovamozgattatik Iízen (1) peczek (s sl) görgők közé bármely ponton bevezethető s pályája (sl) görgőnél végződik. A (jó) emeltyűlapban alkalmazott (m4). bemetszés, melybe (m5) peczek nyúlik, (j k) emeltyűknek föl- és lefelé való mozgását határolja, (sl) görgő lehetővé teszi a lenyomott láncznyulványoknak szabad átvonulását. valamint azt, hogy (gl) láncznyulvány visszafelé fölemelkedjék és a görgő, valamint a keresztlemeznek mellső vége között megakasztassék. (s) görgő a legfontosabb alkatrész a láncztagoknak megállítására és szabályozására, a mennyiben a láncznak nyúlványa közötte és (s2) lemez között vonul az alant fekvő emeltyűvel együtt fölfelé. (s2) lemez külső szélén kissé le van kerekítve, azon czélből, hogy a láncz nagyobb ellentállás nélkül mozgásba legyen hozható. Az ötszögletű (hl) lánczkerék (24. ábra) félköralakú bemélyítésekkel bír, azon czélból, hogy (k) emeltyűnek végét felvehesse és ez által a láncznak további mozgása megakadályoztassék. (k2) görgő arra szolgál, hogy a láncz súrlódását csökkentse, azonban nem föltétlenül szükséges. (m) rúgó, mely egy csap segélyével'(m2)nél van megerősítve, mindkét végével (j) emeltyűre nyomul és azt fölfelé rendes állásában tartja, (ml) ikerrúgó a láncznak alsó részét szorítja le és rugalmasan hat (k) emeltyűre, míg (jö) emeltyűtalp a láncznak alatta lévő íészét nyomja lefelé, mi által az utóbbinak fölső része kifeszítve tartatik és a láncznak nyúlványai könnyen kiszabadíthatok az (sl s2) részek által rögzített helyzetükből. Ezen rúgók és emeltyűk megakadályozzák a láncznak meglaulását, azonban túlságos feszültséget sem okoznak. A rugónak (m3) vége (j) emeltyűnek szabad végét fölfelé szorítja. Az (fl) tengelyre szerelt (f) fék, melyet (f2) rúgó a regisztráló kerékhez szorít, megakadályozza az említett keréknek ellenkező irányban való forgását és ferdén lemetszett (f3) vége által, mely a keréknek fogazatán csúszik mindaddig, míg csak a fék és a kerék fogazata egymással teljes érintkezésbe jönnek, a keréknek minden nem teljes fordulatát kiegészíti és az utóbbit rendes állásába viszi (3. ábra). A regisztráló kerék és az avval kapcsolatban álló. föntebb leírt mechanizmus képezi egy czellának teljes tartalmát. Tetszőleges számú ily czellában lévő mechanizmus összeköthető tizedes módon egymással, a mennyiben (e) regisztráló kerekek (13., 16., 17., 18. ábra) jobb oldalukon egy bemélyítés kerületén tiz befelé irányuló foggal bírnak, míg bal oldalukon egy hasonló bemélyítésben később leirandó emeltyűkkel és rúgókkal vannak ellátva. Ezen bemólyítés a 11. ábrában (e4 e5) pontozott vonalak által van jelölve, mely egészen (eO) agyig terjed (11. ábra). A baloldali bemélyítésben kis, aczélból való (q és r) emeltyűk vannak elrendezve, melyek (q3 r3) körül forgathatók (q2 r2) nyúlványokkal, valamint (q4 r4) rúgókkal bírnak, melyek közül az egyik kifelé, a másik befelé feszít (15., 16. ábra). Az egyik emeltyűnek (ql) nyúlvánnyal ellátott vége kifelé, (e5) karimára nyomul, míg a másik emeltyűnek hasonló (rí) nyúlvánnyal kiképezett vége befelé (q) tárcsára nyomul, mely utóbbi sugár irányban egy bemetszéssel van ellátva. Az említett emeltyűknek külső végén lévő (ql rí) nyúlványok merőlegesen állanak az (e) tárcsák lapjára, (ql) nyúlvány keresztülnyúllk (o) választófalon a balfelől lévő keréknek (e3) fogazatához, míg (rl) nyúlvány a (q) tárcsán hatol keresztül, (p) tárcsa ugyanazon vastagsággal bír. mint (o) válaszfal, ugyanazon síkban fekszik, és (q2) nyelv által a tengelyhez kapcsolva, ez utóbbival együtt forgatható. Az (o) válaszfalban kiképezett (o2) csonka körpálya (ql) nyúlványt (e3) fogak között