16397. lajstromszámú szabadalom • Elektromos mótorkocsi
szerelve, melynek tagjai (B2) pontokon csuklósan vannak egymással összekötve. A mellső vagy kormánykerekek (Bü)-mal a hátsó vagy hajtó kerekek (B4)-gyel vannak jelölve. A (B5) elektromotor (a) szorítók segélyével van a hátsó (al) tengelyhez kötve. Az (Al) kocsitestre függesztett (a5) rúd lazán átjár a motor térmágneseinek részét képező vagy ezen térmágnesekre erősített (a2) füleken, melyektől két oldalt az említett rudat (a3), illetve (a4) rúgok veszik körül, melyeknek az (a2) fülek alsó és fölső fölülete szolgál ellentámaszul: látszik tehát, hogy ezen rudak, rúgók és fülek képezik együttesen a (B5) motor fölfiiggesztésére szolgáló szerkezetet, mely a motort a jármű zökkenéseinél vagy hirtelen való megállításánál és elindításánál a lökésektől megóvja. A motornak (aö) térmágnesei a szokásos szerkezettel bírnak, ellenben a rendesen használt egy armatúra helyett két egymástól független (C D) armatúrát alkalmazunk, melyeknek kefetartói (a7 a8)-al, tengelyei pedig (a9 és alO)-el vannak jelölve. Az utóbbiak külső végükön az (al2 al3) fogaskerekeket hordják, melyek az (al4), illetve (al5) fogaskerekekkel kapcsolódnak. Ez utóbbiak a hátsó (al) keréktengelyen forgatható (al6 al7) hüvelyekre vannak szerelve és az alváznak részeit képező (al8 al9) csapágyakban ágyazvák (3. ábra). Ugyanezen (a 10 al7) hüvelyek a hátsó (B4) futókerekeket is hordják. Könnyen érthető hogy a motor armatúráinak forgásakor a (B4) kerekek megfelelő sebességgel hajtatnak és minthogy mindegyik keréknek a mint említettük, külön armatúra felel meg, az egyik vagy másik kerék a kanyarodás iránya szerint gyorsabban forog. Az (al4 al5) fogaskerekek az (a20 a21) fékdobbal állanak merev összeköttetésben, melyek köré az előnyösen bőrrel bélelt aczéllemezből készült (a22 a23) fékpántok vannak fektetve. Az utóbbiaknak végei az (A) kocsitest aljára erősített (a27) csapágyakba szerelt (a26) tengelynek (a25) karjaival (a24)íiél csuklósan vannak összekötve. Az (a26) tengelyre az (a28) karnak egyik vége van erősítve, melynek másik (a29) vége forgathatóan van összekötve az (a30) rúddal, mely viszont (a31) uél szabad végével a járművön tetszőlegesen működtethető lábítóval áll összeköttetésben. Ha az utóbbit működtetjük, az a (20) nyíl irányában mozgattatík (1. ábra), mely mozgás az (a30) rúd által az (a26) tengelyre vitetik át, mely részleges fordulatot végezvén, az (a22a23) fékpántokat meghúzza és ez által a motor által hajtott (B4) kerekeket fékezi. Az utóbbiakkal kapcsolatos fogaskerekek és fékdobok az (a34) tokokba vannak zárva (4. ábra). A mellső (B3) kerekek agyán a (b bl) csapok vannak megerősítve, melyekhez a (bí) rúd által egymással összekötött (b2 b3) karok vannak foglalva. A (b4) rúd eltolása által tehát a mellső kerekek a jármú kormányzása czéljából egyidejűleg elforgathatok. Az egyik, a rajzban pl. a (bl) csappal, a (b40) kar van összekötve, mely karnak másik vége a (b5) rúddal áll összeköttetésben, az utóbbinak szabad vége a (b7) csap körül forgatható (b6) könyökemeltyűnek egyik karjával van összekötve, melynek másikja a (b8) rúd által a (bl2) csap körül forgatható (blO) kormányemeltyűnek (b9) karjához van kapcsolva. Ezen kormányemeltyűnek működtetése által tehát a járműnek (B3) kormánykerekei a (b2 b3) karok, (l>4) rúd, (b40) kar (b5) rúd, (b6) emeltyű és (b8) rúd közvetítésével egyidejűleg és egy irányban elforgathatok. A jármű hajtására erőforrás gyanánt az (E) gyújtőtelepeket használjuk, melyek az alváz (Bl) tagjaira (c3) függvasak és (cl c2) rúgók közvetítésével fölfüggesztett (c) szögvasakból alkotott keretre vannak szerelve. Az említett fölfüggesztett tartószerkezet úgy van foganatosítva, hogy lehetővé teszi a (cl c2) rugóknak, valamint az (E) gyűjtőtelepeknek a (c4) szekrénnyel való lefödését, a (cl c2) rúgók a (c) keret rezgését csökkentik és ez által a telepeket ezen rezgésektől megóvják. A (c4) szekrény tetejéről az (A) kocsi fenekén át fölfelé nyúló (c5) cső a gyűjtőtelepből az áramot a motorba vezető vezetékek burkolására szolgál,
