16387. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő telefonkapcsoló állmásokon

- 7 '— (58') huzalon át a (13') mágneshez, (59') huzalon át a (77') csengetyűmágneshez (15A. ábra), azután (76') huzalon, (75') induktoron. (74') huzalon, (70') telefonemeltyüu, (64') huzalon, (63') huzalon át, azután a (69) összekötőhuzaltól a (27A) összekötő huzalokboz és a kapcsolókészülék (22') kontaktjához (14 ábra), ezután a (23') huzalon, a segédkapcsoló (2) kontaktcsúcsán és ennek (20) kapcsolókarján, a (9) tengelyen, a (8) állványon, a (42') karon, a (45) rúgóli, a (63 és 64) huzalokon, a (367) állomás (70) telefonemeltyűjén (14A. ábra) és a (74) huzalon át a (75) induktorhoz, mely a csengetyűáramkört zárja. A 367. és 295. számú telefonokat már most eltávolítjuk (70 és 70') emeltyűikről, mire a beszélgetési áramkör zárva van. A 16. ábrán föltüntetett kapcsolókészülék szerkezete a két telefont összekötő helyzetben van ábrázolva. A beszélgetési áramkör azonos a csengetyűáramkörrel, kivéve a csengetyűmágneseket és az induktorokat, melyek ki vannak iktatva, mialatt a telefon be van kapcsolva. Ha valaki azalatt, míg ez a két telefon telefonemeltyűiről le van emelve, megpróbálna összeköttetést létesíteni a két egymással összekapcsolt teleion valamelyikével, pl. ha valaki a 118. számú telefonnál (17A. ábra) megkisérlené a 295. számú állomást(18A. ábra) meghívni, a következők fognak történni: A fölhívó a (H) százaskulcsot kétszer, a (T) tizeskulcsot kilenczszer. és az (U) egyeskulcsot ötször lenyomja, de mindannyiszor, valahányszor az egyeskulcsot lenyomja, zárja a kontaktust az (53) kar és az (52) rúgó között. Ennélfogva a kis telep elektromos áramimpulzusai azon áramkörben keringvén, mely a 295. számú telefon csekély ellenállását foglalja magában, elég erős lesz arra, hogy a (42') kart a (41) mágnesen tartsa. Ennélfogva a (45) rugónak elszigetelt (44) kontaktusa visszamegy és a (42') kar szabad végét érinti, mi által az áramkör megszakad. Ebben az esetben az egymással összekötött telefonállomások csengetyűi még nem szólalhatnak és beszélgetésüket nem lehet hallani. A sematikus rajzok mindegyikén mindegyik kikapcsoló számára külön (E E' E2) telep van elrendezve, hogy lehetőleg kevés összekötő huzalunk legyen a kapcsolóállomás felé. Világos azonban, hogy a gyakorlatban egy a (D) telepnél gyengébb kis (E) telep a központi állomás több kapcsolókészűléke számára szolgálhat. Hogy a beszélgetés befejezése után a különféle működő részeket normális helyzetükbe visszavezessük, először is a (13) mágnest gerjesztjük; az áramot mindaddig meg nem szakítjuk, míg a (12) mágnes is gerjesztve nincs. Ez utóbbi azután a (14") peczek és a (10") végdarab révén előidézi, hogy a záró- és kapcsolókilincsek egymásután kikapcsoltatnak. Ekkor a (9) tengely először is visszafelé fog forogni és azután lefelé csúszni az 1. és 2. ábrákban föltüntetett kezdeti állásba. A kapcsolófőtengely lefelé mozgásakor a segédkapcsolónak a kikapcsolt vagy normális helyzetbe kell visszatérnie a lefelé irányuló (15") kar alsó vége folytán, mely a (8) állványt érinti, mielőtt a (9) tengely legalsó állását elérte volna. Ily módon a (17) toldaléknak és a (18) kontakttartónak a kapcsolófőtengellyel való összeköttetése folytán épen a (20) segédkapcsolókar (20') furatába nyúló (21) kontaktcsúcsnak kell fölszabadulnia. A (15'j rúgó ereje a (15) kapcsolókeréknek a normális helyzetbe való visszafelé mozgását idézi elő, mely helyzetben a (15") kar a (18) kontakttartó (19) toldalékán fekszik (9C. ábra). Meg kell itt jegyeznünk, hogy miután a (17) agy és a (18) kontakttartó a (9) tengellyel van összekötve, ez a két rész először fordul vissza az 1. és 2. ábrákban föltüntetett normális helyzetbe, mialatt a kapcsolófőtengely először fordul visszafelé és hogy a kapcsoló-főtengelyen lévő (15) kapcsolókerék a (20) segédkapcsolókarral együtt forog mindig, miután a kapcsolófőtengely legalsó állását foglalta el. Minthogy a (9) kapcsolófőtengely hosszirányban merőlegesen tolandó el, világos, hogy súlyát első sorban a (34) spirálrúgó fölfelé ható húzása veszi föl. Minthogy már