16387. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő telefonkapcsoló állmásokon

— M — kar vele megy és minden fok végén a (20') furat belékapaszkodik a (21) koutaktcsúesok valamelyikébe, melyek maguk részéről a szigetelő (18) kontaktdarabban vannak elhelyezve. A 2., 9D. és 12. ábrákban tíz (21) kontaktcsúcs van elrendezve, azonban szükség szerint kevesebbet vagy többet is lehet alkalmazni. A (9) tengely a kontaktkarok egy sorozatával van fölszerelve, melyek attól el vannak szigetelve. A 9. ábrában csak három (22, 22' és 22") kontaktkar van fölvéve. Természetes, hogy a szükség szerint többet is alkalmazhatunk. Minden egyes kontaktkar függetlenül egy huzal segítségével a (21) kontaktcsúcsok valamelyikéhez van kapcsolva és a huzalok mindegyike szigetelő burkolattal van ellátva. Czélszerü a különféle sodronyokat kábel alakjában elrendezni, mint ez az 1. és 2. ábrákban látható. Valamely adott rendszer különféle kapcsolókészíílékeinek mindegyike (25) kontaktcsúcsok (1., 2. és 8. ábrák) egy vagy több csoportjával, pl. (24, 24' és 24") van összekötve. Mindegyik kontaktcsúcs a másiktól el van szigetelve. Ezek nem függélyes síkban, hanem egy hengerköpenyrész belső fölületén vannak elrendezve. A kontaktcsúcsok minden csoportja rendesen százanként számozva van és szigetelő anyagból való (26') lemezek között (7. és 8. ábrák) a függélyes (26) oszlopokra van erősítve. Minden egyes csoport számára egy kontaktkar van jelen. A legfölsőbb csoportsorozat minden csoportjának első kontaktcsúcsa a (27) összekötőhuzal révén mindezen csoportsorozatok első kontaktcsúcsával van összekötve. Hasonlóképen a második kontaktcsúcsok is össze vannak egymással kötve (27) huzal révén és ígj' tovább, mint ez a 4, 4A. és 4B. ábrákból látszik. A (2(5) oszlopok alsó végén a (28) kar van megerősítve, melyen a (29) kar van forgathatóan elrendezve és ennek másik vége forgathatóan van megerősítve a rövid (80) rúdvas alsó végéhez Ez utóbbi fölfelé a (31) spirálrúgóba nyúlik. A (30) rúdvas fölső vége hegyes és a (9) kapcsoló főtengely alsó végének közepébe van ágyazva. A (9) kapcsoló főtengely a (30) rúdvason foroghat és a (31) rúgó feszültsége az összeköttetést föntartja. A (31) rúgó alsó része a (30) rúdvashoz, fölső része pedig a (9) kapcsoló főtengely alsó végének toldalékához csatlakozik. A (31) rúgónak tehát az a czélja, hogy a kapcsolófőtengelyt kezdeti helyzetébe visszavezeti, minekutána a fönt említett módon el lett tolva. A (9) kapcsolófőtengely fölső végén elrendezett (32) peczek e mellett ütköző gyanánt szolgál, mely a (8) állványon elszigetelten megerősített (33) peezekre fekszik. A kapcsolókészülék alsó részén (34) rúgó van elrendezve, mely a (9) kapcsolófőtengely súlyának egy részét fölveszi és ily módon csökkenti azt az erőt, melyet a (10) kapcsolókilinccsel a kapcselófőtengely fokozatos emelésénél kifejteni kell. A (11) kapcsolóhengeren (35) fémcsík van megerősítve. A (8) állvány oldalsó részétől elszigetelten (36')-nél a (36) rúgó van megerősítve, melynek fölső vége a (35) csíkot érintheti a kapcsolóhenger fokozatos hosszirányú eltolásának valamelyik pontján. A (37) zárókilincs minden kapcsolási helyzetben a (15) kapcsolókei'ékbe kapaszkodik. Ez a (37) zárókilincs a forgatható (38) tengely egyik végén van megerősítve, ennek másik végén pedig a (39) zárókilincs van elrendezve mely a (11) kapcsolóhengerbe kapaszkodik, úgy hogy a kikapcsolásnál mindkét zárókilincs egyidejűleg kiemeltetik a kapcsolókerékből, illetőleg a kapcsolóhengerből. A (39) zárókilincs fölső végén a szigetelő anyagból való oldalt kinyúló (40) peczek van elrendezve, mely a (13., 13A. és 13B.) ábrákban föltüntetett helyzettel bír. Ennek következtében, ha a (37 és 39) zárókilincsek a (38) tengely forgása folytán kiemeltetnek, a (40) peczek a (36) rúgó érintkezését a (35) csíkkal megszünteti, úgy hogy a rugótól nem juthat áram a (11) kapcsolóhengerbe, a (9) kapcsolófőtengelybe és a (8) állványba. Ha ellenben a (15) kapcsolókereket egy fokkal forgatjuk, a (36) rúgó a (35) csíkkal érintkezésbe jut, a mennyiben a (39) záró-