16314. lajstromszámú szabadalom • Vízmérő

— 2 — az óramutató forgás értelmében fog forogni. Az 1—4. ábrára vonatkozólag megjegyezzük, hogy az 1. ábra a szóban lévő vízmérőnek hosszmetszetét, a a 2. ábra keresztmetszetét, míg a 3. és 4. ábra sematikusan a vízmérő (lob két különböző állását mutatja be. A (TI) dob négy (1 2 3 4) kamarára van fölosztva, melyek az (rl r2 r3) és (r4) csatornák közvetítésével a külső levegővel állandó összeköttetésben vannak. A megmérendő víz a mozdulatlan üreges tengelyen át (gl)-nél folytonosan és szabadon folyik a dobba. Az egyes kamarák között lévő (pl p2 p3 p4) választó falakon (ql q2 p3 p4) fémlemezek vannak alkalmazva, melyek a közfalaknak belső végével az (sl s2 s3 s4) vályúkat képezik. Ügy a válaszfalak, mint a fémlemezek úgy vannak méretezve, hogy valamennyi kamara összeköttetésben álljon egymással. A (pl p4) válaszfalak, mint az már említve volt, nem sugár irányban fekszenek, hanem a sugártól elhajlanak. Ezen vízmérőnek működési módja az 1. ábrából kiindulva, a következő: Az 1. ábrán látható állásnál az (1) kamara teljesen meg van töltve, vagyis akkora víztömeget foglal magában, mely mértékegység gyanánt szerepel. Ezen állásnál a (pl) falnak belső vége egyenlő magasságban áll az (rl) csatorna torkolatának fölső végével. Ha tehát a (TI) dob annak következtében, hogy a jobb oldala túl van terhelve, a nyíllal jelzett értelemben forog, az (rl) csatorna torkolatánál víz folyik ki és az (1) kamarában lévő víz szine sülyed, úgy hogy víz a (pl) válaszfal fölső végénél a (2) kamarába nem juthat. A (gl) nyíláson az (sl) vályúba, állandóan folyik be víz és innen a (2) kamarának belsejébe folyik át. A (TI) dob további forgásánál, miután a (p2) válaszfal vízszintes helyzetén túlment, a befolyó víz nemcsak a (2) kamarába, hanem a (3) kamarába is bejut, úgy hogy (2) kamara nem telhetnék meg teljesen, ha a (q2) fémlemez nem volna alkalmazva. Ezen (q2) fémlemez alkalmazása következtében a víz először az (s2) vályúba folyik (3. ábra), honnan a (2) kamarába jut, mindaddig, míg a dobnak további forgása következtében (ql) fémlemeznek belső vége oly magasan nem áll, mint (p2) falnak belső vége (4. ábra). Miután a dob ezt a>z utóbbi helyzetét is elhagyta, (gl) nyílásból a (2) kamarába több víz be nem juthat, tehát az utóbbinak ekkor már teljesen meg kell töltve lennie. Ha már most a (TI) dob tovább forog, úgy a fölösleges víz a (p2) válaszfalnak fölső végénél mindaddig a (3) kamarába folyik át, míg a (p2) falnak belső vége (r2) csatorna torkolatával egyenlő magasságba nem jut. | Ekkor a (2) kamara oly helyzetet foglal el, a minőt az első ábrán az (1) kamara foglalt el. A (2) kamara tehát ugyancsak pontosan a meghatározott mennyiségű vízzel lesz megtöltve, mert a fölösleg (3) kamarának adatik át és mert a kisebb mértékben való megtöltés az (s2) vályúnak föntebb leírt hatása folytán szintén ki van zárva. A dobnak további forgásánál, a mint azt már előzőleg az (1) kamaránál leírtuk, a víz az (r2) csatornából kifolyik és a (2) kamarában lévő víz szine gyorsan sülyedni fog. Az egyes kamarák tehát oly czélból, hogy a töltésük pontosan azonos legyen, először az előírt mértéken fölül töltetnek meg, azonban a dob további forgásánál a fölösleg a szomszédos kamarába folyik át, de oly módon, hogy mihelyt az illető kamara töltése normálissá lesz, a szomszédos kamarába több víz át ne folyhassék. Mivel ezen egyszerű elrendezésnél a kamaráknak egymással szemben való tömítése, i -letve a tengellyel szemben való elzárása azért, mert ama vízmérőktől eltérően, melyek kamaráiba a víz azoknak külső deriiletén folyik be, a megtöltött kamarákat egyensúlyozni nem kell, teljesen fölösleges, ezen vízmérő rendkívül egyenletesen jár és nagyon érzékeny. Az 5—8. ábrákban egy másik kiviteli alak van bemutatva, mely czélszerűen alkalmazható nagyobb mennyiségű víztömeg megmérésére. A (T2) dob itt hat kamarára van fölosztva, melyeknek választó falai hasonlóan nem su-