16268. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvizeknek lecsapolása által való megtisztítására

— 2 anyagokkal, minek következtében annak gazdasági czélokra való alkalmazhatósága károsan befolyásoltatik, esetleg teljesen meg is szűnik. Azon czélból, hogy a kénsav az iszapnak bázisaival tökéletesen egyesüljön, vagyis, hogy a szulfátok lehetőleg tökéletesen képeztessenek és ez által a csapatószer annál hatékonyabb legyen, czélszerű, a kénsavval összekevert iszapot körülbelül három napig a levegőn állatni s ily módon a keveréket oxidácziónak alávetni, ami a nevezett kémiai folyamatra kedvező hatással van. Maga az eljárás különben sokféleképen foganatosítható, azonban legczélszerűbbnek látszik a következő mód: Miután alkalmas tartányba bizonyos mennyiségű szennyvizet alumínium-szulfátnak, vagy vasoxid- illetőleg vasoxidulszulfátnak hozzáadása által lecsapattuk, a megtisztított vizet a tartányból lefejtjük s erre az utóbbiban visszamaradt lecsapódott iszaphoz annyi szabad kénsavat adunk hozzá, a mennyi szükséges az iszapban lévő bázisoknak szulfátokká való átváltoztatására, a mit a reagálás által igen könnyen nyilvántarthatunk; erre, miután esetleg a keveréket, mint föntebb említettük, bizonyos ideig a levegő oxidáló hatásának vetjük alá, a tartányt újból teletöltjük vízzel, jól fölkavarjuk, mire a lecsapatási folyamat ezen szennyvízben is bekövetkezik, a mi a keletkező és egymás után lefelé sülyedő pehelyszerű szálladékokból vehető észre, míg maga a víz mindinkább világosabb és átlátszóbb szint vesz föl. Midőn a szennyvíznek teljes megtisztítása bekövetkezett, az utóbbit lefejtjük és az eljárást a föntebbiek értelmében újból kezdjük. Azonban oly módon is járhatunk el, hogy a bázisokat magában foglaló iszapot és a kénsavat egymáshoz való keverés nélkül külön-külön vezetjük a megtisztítandó szennyvízbe, a midőn is a szulfátok, melyek a lecsapatást eszközlik, magában a szennyvízben képződnek, azonban a hatás ugyanaz. Az eljárás ezen foganatosítási módjánál is ajánlatos az egész keveréket bizonyos időtartamig a levegő oxidáló hatásának alávetni, azon czélból, hogy a kénsavnak kémiai kapcsolata az iszapban lévő bázisokkal lehető tökéletessé tétessék és ily módon ezeknek hatékonysága ez által emeltessék. Az egy-egy ízben végzett lecsapatásnál keletkező iszap mennyisége 15—20-szor annyi mint a lecsapatáshoz alkalmazott szulfátiszap mennyisége, úgy hogy az utóbbi a lecsapott iszap mellett alig jöhet többé tekintetbe. Sőt inkább, tényleg épen az új, a legutóbbi lecsapatás által a szennyvízből eltávolított anyagok azok, melyek a legközelebbi lecsapatáshoz a lecsapató eszközt szolgáltatják. A nagyobb számú lecsapatás után a tartányban fölhalmozódott iszapot, melyet végül mégis el kell távolítani, oly módon értékesíthetjük, hogy azt — épen úgy, mint minden egyes lecsapatás előtt — kénsavval kezeljük a bázisoknak szulfátokká való átalakítására és ezután kilúgozás által a képződő szulfátokat az iszapból kiválasztjuk. Maga az iszap ezután trágya gyanánt alkalmazható, mely czélból a belőle elvont bázisok úgy sem bírtak volna semmi értékkel, míg az utóbbiakat tartalmazó lúg további lecsapatási folyamatok bevezetéséhez előnyösen fölhasználható. Kellően megszárított állapotban az iszap tüzelőanyag gyanánt is alkalmazható. Azon esetben, ha az üzem megkezdése alkalmával a föntebb említett lúggal nem rendelkeznénk, az első lecsapatáshoz szükséges lecsapató eszközt oly szennyvízből (ganajléből) magunk is előállíthatjuk, melyek timföldet és vasoxidot, illetőleg vasoxidult tartalmaznak, úgy hogy ezen anyagoknak kereskedelmi úton való beszerzése az első lecsapatás végrehajtására és az első iszap kiválasztására nem föltétlenül szükséges. Ezen czélból pl. a városi csatornáknak ganajlevchez körülbelül 1% kénsavat adunk és ezen keveréket 3—5. napig a levegőn állatjuk, miáltal a 'nevezett s a ganaj lében lévő bázisok teljesen átalakíttatnak szulfátokká. Az ily módon előállított folyadékot további szennyvíz-mennyiség lecsapatására használjuk föl és ez által ebből az első iszapot