16226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék érczeknek, különösen aranytartalmúaknak amalgamálás útján való kezelésére

vezetünk higanyon keresztül, mely fölület a hozzá tapadó homokot vagy más poralakú anyagokat higanyon keresztül magával meneszti, a mikor is a fölülethez tapadó részecskék a felületnek higanyból való kiérésekor önmaguktól hullanak le arról. Ezen elvnek gyakorlati alkalmazása rendkívül nagy előnnyel jár, a mennyiben az érezek és a higany között egyenletes jó érintkezést idézhetünk elő, minek következtében a higany egyrészt az amalgamálható fémekre, nevezetesen az aranyra, ezüstre, platinára, stb. ezekhez tapadva physikai behatással van, míg homokot és más földes része itet érintetlenül hagy és másrészt az említett fémekkel szemben tanúsított oldó hatása következtében chemiai hatást is fejt ki. Kétség kívül a higanytartály feneke közelében uralkodó néhány légköri nyomás szintén kedvezően fogja befolyásolni a higanynak a fémekhez való tapadását és chemiai behatását. Ezen eljárás foganatosítására természetesen sok készüléket szerkeszthetünk, a legegyszerűbb alak mindenesetre az lesz, melynél egy hengerfölületet egy higannyal töltött tartályban forgó mozgásban tartunk. A mellékelt rajznak 1. és 2. ábrája ily legegyszerűbb foganatosítási alakot láttatnak harántmetszetben 111. fölűlnézetben. Az (a) hengert, mely a (b) teknőben foglalt (c) higanyba merül, folytonos mozgásban tartjuk. A homokot a (d) tölcséren át adagoljuk a teknőbe; azon homokrészecskék, melyek az (a) henger fölületével az (e) alámerűlési vonalon érintkeznek, a henger által tovamenesztetnek és a teknő legalsó (f) részébe vitetnek, a honnan azután a higany szinéig fölszállva (g)-nél a hengerről leválnak és saját súlyuk hatása alatt a rézsútos (h) felületen legördülnek. Ezen elrendezés azonban nem felelhet meg a gyakorlati követelményeknek. Nevezetesen a hengert üresen kell kiképeznünk, hogy a holt súlyt elkerüljük; ezen esetben azonban a henger nagy igénybevételnek lesz alávetve, mely a henger súlyának és a helyéből kiszorított higany fölhajtó erejének külömb- . sége által van meghatározva. Másrészt a gép | nagyságához képest a homokot aránylag csak rövid ideig vezethetjük a higanyon keresztül. Sokkal czélszerűbb a 3. ábrában föltüntetett foganatosítási alak, melynél a tetszőleges, nem amalgamálható anyagból készült (i) végtelen lemez a (j) és (k) korongok köré van vezetve. A (j) korongot oly kis átmérővel készíthetjük, a mennyire csak ezt a lemez merevsége megengedi. Ajánlatos az (i) lemezt nem likacsos anyagból készíteni, mivel a likacsos anyagokba, mint bőr, kaucsuk. papir stb. a higany a nyomás következtében behatol, a mikor is mihelyt a lemez fölső (k) korongra erősen kifeszítetten fölfut, az ezen anyagok likacsaiba behatolt higany finom sugarak alakjában szoríttatnék ki. Az igen vékony, csiszolt aczéllemezek úgy hajlékonyság, mint tartósság tekintetében az összes követelményeknek a legjobban felelnek meg, ha csak egyenletes és folytonos szalagot képeznek, a mi minden esetre igen lelkiismeretes gyártást és sajátos előállítási módot követel. Ilyen végnélküli szalagok alkalmazása által már most lehetővé válik, hogy ugyanazon higany tartályban két, három vagy több, egymástól független szalagot (4. ábra) alkalmazzunk, miáltal a homokot vagy fémeket tartalmazó földeket tetemesen nagyobb higanyfölülettel hozhatjuk érintkezésbe. Ajánlatos az egyes szalagoknak növekedő sebességet kölcsönözni, miáltal teljesen egyenletes folyamatot idézünk elő, a mikor is az egyik szalagról a higany szinén leváló homok vagy földnek a következő szalag által újból menesztetnek keresztül a higanyon. Ezenkívül a végnélküli szalagok alkalmazása következtében lehetővé válik, hogy a földeket a higanytartályok legmélyebb pontjáig meneszszük úgy, hogy azokra nagy nyomást fejthetünk ki. Ezen czélból (5. ábra) elegendő két, egymástól független (1) higany -tartályt elrendezni, melyekben tetszőleges számú szalagokat vezetünk; ezen tartályokat alul az (m) csatorna segélyével kötjük össze egymással, melyen az (n) menesztő szalag jár keresztül.