16170. lajstromszámú szabadalom • Kulcs nélkül nyitható zár

vánt újabb beállításnak megfelelő, másik foghézagba illesztjük. A 3. és 4. ábrákban oly foganatosítási alak van bemutatva, melynél két (al a2) kikapcsoló kilincs, két (el e2) rekesztő és hozzátartozó két (dl d2) reteszrész van elrendezve. A zárt csak akkor nyithatjuk, ha mindkét kilincs helyesen van beállítva. A beállítás jelzésére a (gl g2) mutatók szolgálnak. Az imént ismertetett két foganatosítási alaknak az a hátránya van, hogy a kulcs módosítása czéljából a zár belsejébe kell nyúlnunk. A 6. és 7. ábrákban oly foganatosítási alak van bemutatva, melynél ezen hátrány el van kerülve. Itt az (a) kikapcsoló kilincs a helyett, hogy a fogaskeréknek egy foghézagába volna beillesztve, súrlódásos kapcsolással a (b) tengelyen van elrendezve, mely ezenkívül még a (c) záró kereket hordja, melynek fogaival a kikapcsoló kilincs által hordott (r) záró kilincs kapcsolódik. A (b) tengelynek bizonyos irányban való forgatásánál a kikapcsoló kilincs is addig forgattatik vele, inig egy ütközőbe nem ütközik. Mihelyt a kilincs egy ütközőre ér, megállittatik, míg a záró kerék tovább forgatható, hacsak a kikapcsoló kilincsnek záró kilincse ezt meg nem akadályozza. Ebből tehát világos, hogy a kikapcsoló kilincset tengelyén elforgathatjuk és ezzel a kulcsot módosíthatjuk, a nélkül, hogy a zár belsejébe kellene nyúlnunk. Az ily beállító szerkezettel ellátott zár gyakorlati foganatosításánál tekintetbe kell vennünk, hogy a nyitásra való beállítást illetéktelen személynek nem szabad módosíthatni. «Illetéktelennek» tekintendő azonban az, kinek zárt ajtó előtt, a zárt ki nem nyithatva, várnia kell; «illetékes» pedig az> a ki a zárt ki tudja nyitni. Azon követelmények tehát, hogy illetéktelen egyének a kulcsot ne módosíthassák, akként felelhetünk meg, ha a zárt úgy szerkesztjük, hogy a kulcs módosítása csak nyitott zárnál legyen foganatosítható. A kikapcsoló kilincsnek tehát csak akkor szabad az elállíttatását lehetővé tevő ütközővel érintkezésbe jönnie, ha a zár nyitva van. Ezen követelménynek a 6. és 7. ábrákban bemutatott foganatosítási példánál a következőképen felelünk meg. A kikapcsoló kilincs a ruganyos (s) részt hordja, mely a kilincstengelynek az óramutató irányában való forgattatásánál a rekesztőnek (p) peczkébe ütközik és [mivel a záró kilincs a kikapcsoló kilincset a tengelyen szilárdan elrendezett záró kerékkei kapcsolásba hozza, a zár nyitását lehetővé teszi. A kilincstengelynek az óramutató járásával ellenkező irányú forgattatásánál azonban a kikapcsoló kilincsnek ruganyos része a rekesztőnek (p) peczkén átsiklik, a nélkül hogy megakasztatnék. A beállítás megváltoztatása tehát egyelőre lehetetlen. Hogy ez azonban, de csak a zár fölnyitása után, mégis lehetséges legyen, a (q) pöczköt rendezzük el. mely a zár nyitása után kívülről újjnyomás által előretolható, úgy hogy a kikapcsoló kilincs hatáskörébe jut. Ha már most a kikapcsoló kilincset, a (q) peczöknek előretolt állásánál az óramutató járásával ellenkező irányban forgatjuk, akkor az ezen pöczökbe ütközve, további forgattatásában meg van akadádolyva, míg a záró kerék, mivel a záró kilincs a fogak fölött elsiklik, tovább forgatható. Ekként tehát a kikapcsoló kilincs a tengelyen elforgattatik és ezzel a kulcs módosíttatik. Annak megakadályozására, hogy a beállító mutató véletlenül a kikapcsoló álláson túlforgattassék és ez által a záró kilincs, bár illetékes személy akarta is a zárat kinyitni, a rekesztőbe csappanjon, mi által a zár nyitása teljesen lehetetlenné válnék, a legkülönfélébb berendezéseket alkalmazhatjuk. A mellékelt rajzban pl. ezen czélra a következő berendezés van alkalmazva. A (b) tengelyen könnyen forgatható (u) beállító kar (t) záró kilincsével a (cl) záró kerékbe nyúl, melynek fogai a (c) záró kerékéivel ellenkező állásúak. A beállító kar tehát az óramutató járásával ellenkező irányban forgatható, a nélkül, hogy a kilincset magával menesztené, míg az óramutató