16140. lajstromszámú szabadalom • Állatcsapda

tömlőbe jut és miután az átlátszó (o) falon I keresztül világosságot lát. az (m) tömlőben tovább fut a képzelt kijárat felé. A mint azonban az (n) megerősítési ponton túlhalad, az (ml) tömlővég az 1. ábrában pontozva jelzett állásba jut. Az egér tovább szalad, míg a (d) eső bő részébe kerül és a tömlőt elhagyja. Miután az (m) tömlő (ml) szabad vége ismét eredeti helyzetébe rúg vissza, az átlátszó (o) fal meggátolja azt, hogy az egér ismét a tömlőbe és innen az előbbi úton az egérlyukba juthasson vissza. A csapda tehát ismét önműködően fogásra kész helyzetben áll és annélkül, hogy a csapdán valamint beállítani, vagy valami csalétket a csapdába helyezni kellene, több egér is megfogható. Hogy a csapda a földbe dugása alkalmával jó elhelyezést nyerjen, a (d) cső vastagabb végén egy (p) kengyel van elrendezve, mely láb gyanánt, használaton kívüli állapotban pedig a csapda könnyebb transzportálására fogantyú gyanánt szolgál. A csapdának házi egerek, patkányok fogására való alkalmazása esetén a (d) cső kúpos végének ez egér-, illetőleg patkánylyukakba való bedugása nem igen vezet czélhoz. Ezért a (d) cső kúpos végére ez esetben egy (e) testet dugunk, mely a (g) nyílás mindkét oldalán külön (i és il) lyukakkal van ellátva. Ezen lyukakba helyeztetik ) a (k) csalétek. Az (i és il) lyukak kívülről kis (1) rácsrudak által el vannak zárva, melyek meggátolják azt. hogy az állatok a csalétket az (i és il) lyukakból kiszedhessék. Az egér, illetőleg patkány a csalétek által odacsalva, azt az (i és il) lyukakból kiszedni akarja, erre azonban az előtte lévő (1) rács folytán nem képes. Ennek következtében megkísérti más módon a csalétekhez jutni, és pedig a (g) nyíláson át. Ha azonban egyszer ebbe bebújt, visszajönni nem igen tud és így kénytelen a spirálrúgóból alkotott (in) tömlőben tovább haladni, mi által az előbb leírt módon csapdába kerül. A 10. és 11. ábrák a csapda további kiviteli alakjait ábrázolják, és pedig: a 10. ábrában bemutatott kiviteli alaknál a spirál-I rúgó helyett egy hajlíthatatian (m2) cső van alkalmazva, melynek (ml) végét lenyomás után (q) rúgó eredeti hetyzetébe húzza vissza. E rúgó természetesen akár a cső fölött, akár alatta elrendezhető. A 11. ábra egy egyszerű hajlékony csőnek vagy tömlőnek alkalmazását mutatja be, melynél az (ml) csővégnek forgásra kész állapotba való visszatérése a cső anyagának rugalmassága következtében megy végbe SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Állatcsapda, jellemezve egy bevezetőcső által, mely normális helyzetében egyik végén egy átlátszó fal által van elzárva és az állat bebúvása alkalmával ennek önsúlya következtében az átlátszó fal előtt lesiilyed, azon czélból, hogy az állatot a fogótérbe juttassa és ezt követőleg ismét fogásra kész helyzetébe térjen vissza. 2. Az 1. pontban igényelt csapda egyik kiviteli alakja, jellemezve a külső végén egy nyílásokkal ellátott (a) zárótolóka által elzárt kúpos, illetőleg palaczkalakú (d) cső által, melynek belsejében egy a (d) cső szűkebb nyílásával egyenlő átmérőjű (m ml) spirálrúgó-tömlő akként van megerősítve, hogy az (m) tömlőbe búvó egér, ha a tömlő (n) megerősítési pontján keresztül ennek (ml) szabad végéhez jut, ez utóbbit lenyomja és a (d) csőben megfogatik, mire a szabaddá lett (ml) tömlővég újra fogásra kész helyzetébe rúg vissza és nyílásával ismét az átlátszó (o) fal elébe jut, mely a megfogott állatnak az (in) tömlőbe való visszatérését meggátolja. 3. Az 1. pontban igényelt csapda másik kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a (d) cső kúpos végére (e) test van tolva, mely a (g) bevezetőnyílas mindkét oldalán a csalétek elhelyezésére egy-egy (i il) lyukkal bír, mely csalétekhez az állatok nem juthatnak, minek következtében a (g) nyíláson keresztül a csapdába bújni kénytelenek. 4. Az 1. pontban igényelt csapdánál az (m) spirálrúgóból álló tömlő helyett egy hajlékony, rugalmas eső alkalmazása.