16062. lajstromszámú szabadalom • Készülék és kapcsolat befutó, kifutó és átmenő vonatok önműködő födözésére

- 18 —' sőbb kimutatom, ellenkező irányú meneteknél, illetőleg a vonat kifutásánál az (sl) kontaktus hatását ellensúlyozza, Ha az 1. esetet követjük azon föltétellel, hogy a távjelzőnél várakozó vonatnak, utóbbinak «szabad» ra való állítása által, a tovább menés megengedtetik, akkor egyrészt az (s) és (i) kontaktusok fölött való elhaladás által az 1. ábrában föltüntetett kapcsolási vázlatnál leírt föladatok teljesíttetnek, illetőleg a távjelző «tilos »-ra állíttatik, miáltal a (J) induktor működésbe jön. Egyidejűleg a hozzácsatolt (il) kontaktus által a XV. áramkör B3—il—mG5—7DR — B3 záratik, úgy hogy (mG5) indukáltatik, az (iG5) kontaktus záratik és ezáltal a (DR) jelző készülék átállításánál forgásba hozott (J) induktor árama a XVI. áramkör E—J—iG5—R8—F—3V—E segélyével záródik, mivel a «tilos»-ra álló távjelző is a (3V) kontaktust zárta. Ezen áramkör, mely az (FH) készülék (F) mágnesét gerjeszti a (V) jelző készüléket, mint már több ízben leíratott, rendes «szabad» állásába helyezi vissza. A vonat tovább haladása most már az 1. ábrában föltüntetett kapcsolási vázlat fejtegetésében leírt módon történik. Ha a távjelző a vonat közeledésénél ((szabadó állásában lett volna, akkor a vonat haladása a Xlla. mellék áramkör megszakítása nélkül, valamint a XII. indukczió áramkör zárása nélkül történt volna meg. mivel utóbbi (3V)-nél lett volna megszakítva. A már előbb «szabad»-ra állított (V) védjelző tehát ezen helyzetben megmaradt volna. Ellenkező irányú meneteknél, illetőleg, ha a vonat az állomást elhagyja, a követ kező folyamat áll be : Az (i) (il) vágány kontaktus fölött való elhaladásnál semmiféle hatás sem következik be, mivel a (R3) telep áramköre a (7DR) kontaktusnál és így a (J) induktor áramköre is (iGd)-nél minden esetre nyitva marad. Az (s) kontaktus fölött való elhaladás az (Rí) vezetékre nincs semmi befolyással, mivel utóbbi (5DR) kontaktusnál meg van szakítva, míg az (R2) vezetékben az 1. ábra kapcsolási vázlatánál leírt IX. áramkör keletkezik, mely a már leírt hatást hozza létre. Ha a kifutó vonat az (s2) szigetelő vágányra jut. akkor az előbb leírt XII. áramkör B1—s2—nlG7—mG6—B1 záródik, miáltal a (G6) készülék mágnese horgonyát magához vonzza, az (iG6) kontaktus záródik és (nG6) megszakad. Ezen (nG6) kontaktus megszakadása következtében az (sl) kontaktus zárásánál sem záródhatik az előbb említett XIII. árakor, tehát az (mG7) mágnes sem gerjesztetik és az (n2G7) kontaktus sem szakad meg, miből következik, hogy a védjelzőt <• szabad» állásban tartó az (n2G7) kontaktustól függő XII. áramkör zárva marad. Hogy azonban az utolsó kerékpár az (s2) kontaktus elhagyása után az (sl) kontaktus zárása által a XIII. áramkört ne zárja és továbbá az (n2G7) kontaktust és ezzel a XII. áramkört meg ne szakíthassa, arról kell gondoskodni, hogy (mG6) akkor is indukálva maradjon, ha a XIV. áramkör (s2)-nél megszakad. Ezen föladatot egy mellékáram (ul) (i) (G6) (u2) akként teljesíti, hogyha az (mG6) mágnest gerjesztő XIV. áramkör meg is is szakíttatik, ezen mágnes a XlVa áramkör Bl—sl —u2 —iG6—ul —mG6—Bl által ennek daczára is indukálva marad. A (V) védjelzőnél alkalmazott riasztó harang mindig akkor fog harangozni, ha a (DR) állomási védjelző a «tilos» állásban van, mivel ezen esetben az (R5) ellenőrző áram a (2DR) kontaktus által záratik. Hogy a védjelzőt szükség esetén az állomásban elhelyezett eszközök útján a «tilos» állásból «szabad» állásba hozhassuk, az (R8) vezeték, mint (R9) elágazás az állomásig egy induktorhoz és továbbá egy ólomzár alatt lévő billentyűhöz hosszabbítható meg,