16060. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép mindenféle tetszőleges keménységű anyag fölaprítására

bevezetett fölaprítandó anyagot a két fölső (B és (Bl) szárny között fölossza. Az (A) szekrénynek legmélyebb pontján elrendezett kihullató nyíláshoz a (D) eső csatlakozik, mely egyrészt a (Dl) elevátorral közlekedik és másrészt egy az elegendően fölaprított anyag kibocsátására szolgáló nyílással van ellátva, mely a fémdrótfonalból, lyukasztott bádogból vagy más e féléből készült, kicserélhető (E) rostával van befödve. Ezen rosta nyílásait a fölaprítandó anyag kivánt finomságának megfelelően választjuk. Az (E) rosta alatt egy az anyag kibocsátására szolgáló nyílással ellátott szekrény van elrendezve. Az anyagnak az (E) rostán át nem ejtett része még nem bír a kivánt finomsággal, a miért is azt a (D) csövön keresztül a (Dl) elevátorba vezetjük, mely az anyagnak ezen részét ismét fölfelé szállítja és a (D2) csövön keresztül a gépbe üríti, a hol az újból fölapríttatik. míg az a kivánt finomságot el nem éri. Ezen aprító gép következőképen működik: Miután a (B Bl B2) törő szárnyakat működésbe hoztuk és ezek a teljes fordulatszámot elérték, a fölaprítandó anyagot a gépbe vezetjük. Az anyag ekkor mindenekelőtt az (F) elosztó gerenda által a két (B és Bl) szárny felé tereltetik, melyek az anyagdarabokat nagy sebességgel egymás felé hajítják. Az aláhulló törmelékek a (B2) szárny által fölfogatnak és nagy erővel ismét fölfelé hajíttatnak. A fölaprítandó anyagrészek e közben az (A) szekrényben oly erővel ütköznek egymáshoz és a szekrénynek belső fogazott falához, hogy a legkeményebb anyag is fokozatosan igen apró darabokra töretik szét. A nem eléggé föl aprított részek, mint már említettük, a (Dl) elevátor által újból a gépbe vezettetnek és ezen körfolyamatnak addig vettetnek alá, míg a kivánt finomságot el nem érik. A gépnek ily elrendezésénél az anyagnak fölaprítása nagyobbára az egymáshoz való ütődés által foganatosíttatik, mi által az aprító elemeken való súrlódás a minimumra redukáltatik és nem képezi, mint eddig, az aprítási műveletnek lényeges tényezőjét. A fölaprítás itt lényegében az anyagoknak egymással való heves összeütközése által történik, mi által a géprészeknek elhasználódása és az erőszükséglet jelentékenyen csökkentetik. Az összes eddigi aprító gépeknél, mint pl. a kőtörőknél. golyós malmoknál, kollerjáratoknál, zúzó műveknél és más e féléknél az anyag fölaprítása főleg ennek két súroló vagy nyomó fölület között való összenyomatásában áll, miáltal nemcsak a működő részeknek nagy elhasználódása idéztetik elő, hanem nagy hajtóerő is szükségeltetik, mivel ezeknél a hatásos eleven erő részben a gép hajtására és részben a fölaprítandó anyaggal való súrlódás leküzdésére használtatik föl. A találmány tárgyát képező gépnél az erőnek legnagyobb része magára a fölaprítandó anyagra fordíttatik, mi által a géprészek elhasználódása csökkentetik, az erőnek kihasználása ellenben fokoztatik. Az (E) rosta a tulajdonképeni gépen kívül van elrendezve, úgy hogy az a hajított anyagdarabok által meg nem sérülhet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás mindenféle, tetszőleges keménységű anyag főlaprítására, jellemezve az által, hogy a fölaprítandó anyagot egy zárt szekrényben elrendezett forgó szárnyak által lehetőleg nagy erővel hajítunk egymás felé oly czélból, hogy az erőnek jobb kihasználását és a géprészeknek csekélyebb elhasználódását érjük el, mint az eddigi aprító gépeknél. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás foganatosítására szolgáló gépnek egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy egy belül fogakkal ellátott (A) szekrényben (B Bl és B2) törő szárnyak vannak elrendezve, melyek forgásba hozatnak és melyek között az anyag (F) elosztó gerenda által fölosztatik és azután ezen szárnyak által nagy erővel egymás felé hajíttatik, míg apró darabokra nem töretik, melyek közül a (D) kibocsátó csatornában elrendezett (E) rostán át nem ejtett, nagyobb darabok (Dl) elevátor