15941. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kikötőmólók, hullámtörők, hídpillérek és más vízépítési műtárgyak építésére és a szükséges tömbök előállítására

bök alatt használatra előkészített czementhabarccsal telt tartályokat helyezünk el. Ezek a tartályok akkor, mikor az egyik tömb a másikra fekszik, szétzúzatnak, úgy hogy a czement kifolyik és a tömböket egymással kapcsolja. A tömbök külső élei mellett faléczeket lehet alkalmazni, hogy a czemet ki ne folyhassék és a tengervíz által el ne mosathassék. A (d) lyukak által képezett függélyes csatornákba vascsöveket tolunk be, melyek átmérője kisebb mint a csatornáké és melyek alsó végeiken fúróval vannak ellátva. Ha a csöveken vizet szivattyúzunk föl, a homok a (d) csatornákban a csövek mellett fölemelkedik, úgy, mint az artézi-kút fúrásánál. Az (A) tömbök abban a mértékben sülyednek lefelé, a mely mértékben a homokot kiszívatjuk, úgy, hogy a tömbök végre is a teherbíró talajra fognak jutni. Ha a tömbök a kellő mélységben el vannak helyezve, az építkezést folytatjuk. Ha ekkor a (B) tartók nem elég hosszúak, a tartókat meghosszabbítjuk, oly módon, hogy a tartókat megfelelő hosszúságú darabokkal megtoldjuk. Ezeket a darabokat a tartókkal szögecsek vagy csavarok segélyével kapcsoljuk. Ha a töltés vagy inoló egy hosszabb darabja elkészült, az egyes (A) tömbök között lévő függélyes csatornákat tömítjük. Ez a következő módon történik. Az (a) horgokba (lásd a 3. ábra baloldalát), melyek az (A) tömbök végén vannak alkalmazva és a moló oldalfölületén fekszenek, a (C) I-vasakat. toljuk be, melyek karimáira egy (D) keretet húzunk föl. Ez a keret a (g) deszkával van fölszerelve, mely belső fölületén a (h) párnát viseli. A párnát a deszkára ható emelőszerkezet vagy más hasonló értékű berendezés segélyével két-két egymás mellett fekvő tömb között lévő hézagra (csatornára) szorítjuk, úgy, hogy a párna ez a hézagot elzárja. Ha ez megtörtént, az összes csatornákat czementtel töltjük meg, még pedig a csatornákban lévő csövek segélyével, melyeket abban a mértékben. a melyben a csatornák megtelnek, fölhúzunk. Ily módon a tömbök egy egységes, szorosan üsszefüggő tömeggé alakulnak át. Hídpillérek építésénél először is azon a ponton, hol a pillért fölépíteni akarjuk, egy függélyes (E) vasállványt szerkesztünk. Az állvány elég magasan kiáll a víz szine fölött és a függélyes helyzetben megfelelő lehorgonyzás által tartatik. Az állvány mindegyik oldalára I - vasból készült (B) tartók vannak csavarolva, melyek mentén az (A) tömböket le lehet bocsájtani. Ezek a tartók kevéssel a víz szine fölött kezdődnek és némileg a talajba nyúlnak. A betontömböket daruk segélyével emeljük a tartók fölé, mely tartók pl. az (E) állvány négy szögletén lehetnek alkalmazva. Ha az(E) állványhoz legközelebb fekvő tömböket elhelyeztük, a külső tömböket helyezzük el, ép úgy mint azt a mólók építésénél leírtuk, a minthogy a hidpillér építése a mólók építésével teljesen analóg módon történik. Ha a pillér elkészült, az (E) állvány is eltávolítható. Magától érthető, hogy az (a) horgok száma tetszésszerűen változtatható, ép úgy változhatik a horgok és a betontömbök kapcsolásának módja. Az (A) tömböket nem kell okvetlenül hasábalakban kiképezni, a tömböknek görbe határfölületeik is lehetnek, nevezetesen oly építmények előállítására használhatók ily tömbök, melyek, mint pl. a körkeresztmetszetű hídpillérek, görbe fölületekkel bírnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás mólók, töltések, hidpillérek és más vízépítési műtárgyak előállítására, az által jelleqjezve, hogy a betontömböket, melyek oldalt horogokkal vannak ellátva, egymás mellett és fölött helyezzük el és oly módon kapcsoljuk egymással, hogy a kapcsokat a tömbök között függélyes helyzetben elhelyezett I-tartók karimáira húzzuk és eme tartók mellett a tömböket a kellő mélységig lebocsátjuk. 2. Az 1. alatt védett eljárás kivitelére betonból vagy más hasonló anyagból készült tömbök, melyek oldalt kettős kapcsokkal vannak ellátva, mely kapcsok a tengerfenékbe sülyesztett I - tartók ka-