15839. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus fásli lovak lábára

Megjelent 181)9. évi szeptember lió 27-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 15839 szám. VII/e. OSZTÁLY. Pneumatikus fásli lovak lábára. PLÓSZ BÉLA ÁLLATORVOSI AKADÉMIAI TANÁR BUDAPESTEN ÉS WAUGII SÁNDOR ÁLLATORVOS TATÁN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 április hó 6-ika. Dn Jelen találmány tárgyát lovak lábára való oly pneumatikus fásli képezi, mely azon hivatást, melynek az eddigi fáslik csak látszólag feleltek meg, teljesen betölti, amenynyiben lehetővé teszi azt, hogy a ló lábának izmai a kivánt helyen egyenletes, rugalmas, állandó nyomásnak legyenek kitéve. Az eddig ismeretes e fajta fáslikat tudvalevőleg. posztóból, gyapjúból, stb.-ből állították elő s szíjak és csatok közvetítésével erősítették a lovak alsó lábszárára Már a fölerősítésnek ezen módja is több fogyatkozással járt, amennyiben a dolog természetében rejlik, hogy a legerősebb nyomás azon helyen lépett föl, ahol a csatok közvetlenül hatnak a fáslira, míg az utóbbitól távolabb eső helyeken a nyomás sokkal csekélyebb lesz. Ezen körülményből kettős hátrány származik, hogy a legnagyobb nyomás magára a lábszárcsontra hat; másfelől a fáslinak elforgása okvetetlenül bekövetkezik, ennek folytán megtágul s így minden hatás nélkül marad. Ehhez járul még azon körülmény is, hogy a szövetből készült fásli a kelmének igen gyorsan bekövetkező megnyúlása folytán szintén megtágul s ezért csakhamar használhatatlanná válik. Azonban mindezen technikai fogyatkozásoktól eltekintve, az eddig használatos fáslik csakis látszólag feleltek meg czéljuknak. Mint ugyanis a mellékelt rajzlap 1-ső ábrájáról látható, a ló lábának izmai és inai csak részben bírnak oly fekvéssel, hogy a fáslival érintkezhessenek (2. ábra), míg pl. (g) egyenítő-szalag, valamint (h) patahajlító-in az alsó lábszár bemélyedésébe esnek, minek következtében a fásli az előbbit épen nem s az utóbbit is csak jelentéktelenül csekély mértékben befolyásolhatja. Mint a 2-ik ábrán bemutatott keresztmetszetből kitűnik, az eddig alkalmazott fáslik nyomását legnagyobbrészben az alsó lábszárcsont mellső éle és hátulról a patahajlító-ín fogta föl, míg az alsó lábszárnak oldalrészei, valamint az ezen bemélyedésekben fekvő izmok a fáslival egyáltalában nem érintkeztek. Ezen hátrányokat a jelen találmány értelmében oly módon hárítjuk el, hogy megfelelő berendezéssel bíró légpárnát vagy légpárnákat helyezünk a fásli belső oldalára, mely ennek folytán a kivánt helyeken állandóan gyöngéd és rugalmas nyomást gyakorol az izmokra és inakra, behatol az alsó lábszár két oldalán lévő bemélyedésekbe s különleges fölkapcsoló szerek mellőzésével