15824. lajstromszámú szabadalom • Össszerakható bankjegytartó

- 2 — iósan erősítve, egy (hl) spirálrugó által lefelé szorított, (h) csap számára át van fúrva. E spirálrugó czélja az, hogy akkor, ha a haugjegytartót fölállítani akarjuk és e czélból (c) dugattyút a (g) lábaknál fogva a cső végére hoztuk,a fejével a (g) lábaknak támaszkodó (h) csapot lefelé tolja és ezzel a (g) lábakat kifelé forgassa, hogy azok alsó végpontjai a hangjegytartóállvány biztos állása czéljából önműködőlég a cső vége által határolt legkülsőbb helyzetüket foglalják el és kézzel történő lassú elhelyezésük elkerülhető legyen. A (g) lábak hossza, tehát a hangjegytartó magassága, a szükségnek megfelelően változtatható. E czélból a lábakat csövek alkotják, melyekben (gl) rudak ki és betolhatok. Hogy a (gl) rudak bizonyos helyzetekbe rögzíthetők legyenek, a csövek hosszhasítékkal és tetszőleges számú keresztirányú bevágással vannak ellátva, melyekben a (gl) rudak (g2) peczke vezettetik, illetőleg elforgatás után rögzíttetik. Az (a) cső mindkét részében egy-egy az (i) fenéktárcsához támaszkodó, illetőleg egyik végével ehhez erősített (j) spirálrugó van elrendezve. melynek czélja az. hogy összerakott állapotban az (a) cső végeinek elzárására szolgáló (k) kupakok eltávolítása után a (g) lábak, valamint a tulajdonképeni hangjegytartó (d) rúdjának és (e) aczélrúdjainak^ végét a csőből annyira kitolja, hogy az kézzel könnyen megfogható és fölállítás czéljából az (a) csőből kihúzható legyen. Az (a) cső végeinek elzárására szolgáló (k) kupakok hasonlóképen hosszhasítékkal és keresztirányú bevágással bírnak és a cső végein elrendezett csavarfejek segélyével rögzíftetnek. A fölső (k) kupak ezenkívül egy (kl) lapos rugóval fölszerelt oldalvezetékkel bír (6. ábra), melynek segélyével aktiról fölfelé a hangjegytartó (a) csövének fölső végén alkalmazott (1) horogra tolva, használat alkalmával egyszersmind gyertyatartóul szolgál. Leesését a (kl) lapos rugó gátolja meg. Az (1) horog különben a hangjegytartó összerakott állapotában ennek a derékszíjba való beakasztására szolgál, Hogy a (b) és (c) dugattyúk a hangjegytartó fölállítása alkalmával (a) csőből teljesen ki ne húzassanak és hogy a (g) lábak, valamint a tulajdonképeni hangjegytartó említett alkatrészei a ki- és betolás alkalmával kellő vezetést nyerjenek, az (a) cső végeire belül egy-egy (m) akasztók van csavarva, melynek feje egyszersmind a (k) kupak megerősítésére is fölhasználható. Az (f) szögvasak alul egy vezetékkel és abban ki- és betolható (a) tolókával vannak ellátva. Ezen tolóka czélja. hogy a hang jegytartó fölállított állapotában a két szögvasat összekötve, azokat merevítse, illetőleg összecsukódásukat meggátolja. A tulajdonképeni hangjegytartú két külső függélyes (e) aczélrúdja egy-egy elforgathat*') (o) lemezrugóval van ellátva, mely a hangjegylapot leszorítva, szeles időben az elreptiléstől megóvja. Fölállítás czéljából az alsó (k) kupakot kissé benyomva elforgatjuk és (a) csőről eltávolítjuk, azután a (g) lábakat végüknél fogva a csőből kihuzzuk, míg (c) dugattyú az alsó (m) akasztókhoz ütközik. A (g) lábakat (hl) spirálrúgó, illetőleg az általa kifelé nyomott (h) csap feje szétterpeszti és így a hangjegytartó alsó felerészét a földre állíthatjuk. Ezt követőleg a fölső (k) kupakot hasonlóképen kissé benyomva, elforgatjuk és a csőről levesszük. Ezután a kiálló rúdvégeket megfogva, a csőből kihúzzuk, amíg a (b) dugattyú a fölső (m) akasztókhoz ütközik és (f) szögvasakat 90°-kal elforgatva, vízszintes helyzetbe hozzuk. Most az (e) lapos aczéldrótokból álló mechanizmus két felét (d) rúd körül kifelé forgatjuk és szétnyitva végeit a 2. ábrában látható módon az (f) szögvasak (fl) lemezei alá dugjuk, míg a két szélső függélyes rúd végén levő (el) peczkeket az (f) szögvasak végein alkalmazott kivágáson keresztül az (f) szögvasak megfelelő görbülete alá tolva, helyzetükben rögzítjük. Az (n) tolóka betolása után a két szögvasat merevítve az egész tartórész szilárd elrendezést nyer. Végre a hangjegytartó két részét az 1. ábrában látható módon összekapcsoljuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Összerakható hangjegytartó, jellemezve az (a) aczélcsőben ide-oda tolható (b)