15813. lajstromszámú szabadalom • Bádog-szelencze zár

Megjelent 1 <Si>í>. évi szeptember hó 27-éti. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 15813. szám. XVI/b OSZTÁLY. Bádogszelencze-zár. CEVOLANI EDE TECHNIKUS BOLOGNÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 január hó 3-ika Ezen találmány tárgya oly forrasztás nélküli bádogszelencze-zár, mely tökéletesen zár és meleggel, valamint belső nyomással szemben ellenálló; továbbá egy nyitókészűlék ezen, valamint más zárak számára. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a szélén czefödelet tünteti föl a lezárás előtt, mi mellett (a) egy fölső kihajtást és (g) egy alsó kiugrást ábrázol; a 2. ábra a szelenczetestet tünteti föl, mely közel kúpalakúan befelé irányuló fölső széléhez gyűrűalakú mélyedéssel bír; a 3. ábra a födél fölülnézete; a 4. ábra a szelenczét a födéllel együtt abban a pillanatban mutatja, mikor lezárjuk: az 5. ábra részletben tünteti föl a lezárás módját; a 6. ábra a szelenczét lezárás után ábrázolja; a 7—10. ábrák a nyitóhuzal elrendezését mutatják oldalt beforrasztott zárral ellátott szelenczén; végül a 11 — 14. ábrák ezen huzal elrendezését tüntetik föl a jelenleg általában szokásos, szélükön leforrasztott zárral ellátott szelenczéken. Miután az 1. ábrában föltüntetett alakú födelet a szokásos mélyítési (stanczolási) és karimázási eljárásokkal előállítottuk, a gyűrűalakú (a) horonyban egy legczélszerűbben ónozott vashuzalból készült, gyűrűalakúan görbített sodronyt helyezünk el, melynek végeit a födél (b b) lyukain húzzuk keresztül (3. ábra) és fölfelé hajlítjuk, mire a lyukakat ónnal beforrasztjuk. Magát a szelenczét, mint a 2. ábra mutatja, (f) horonnyal és kúpalakú (m) hajlítással (5. ábra) látjuk el s azután megtöltjük, mire kúpalakú száját a födélbe szorítjuk. Ezután sajtó vagy más eféle segítségével a szelencze fölső szélét az (m 1) födélfenékkei hozzuk tökéletes érintkezésbe (5. ábra). Végül pedig a szelenczét födelével lefelé hasonló készülék segítségével a (d d) gyűrűvel bíró matriezon nyomjuk át (4. ábra), mely gyűrűnek ugyanazok a méretei és az átmérője, mint a szelenczéé. Ezen utolsó művelet folytán a födél (g) kiugrása (1. ábra) a szelencze (f) horonyába hajlíttatik be (2. ábra), mi által az az (f g) helyzetbe jut (5. ábrá), ázaz szilárd összeköttetés létesül a födél és a szelencze között, mely tökéletesen légzáró és 10 atmoszféráig menő nyomást bír ki. Ezt a tömítést az a nyomás okozza, melyet az (m) szelencze fölső széle (5. ábra) (l)-nél a födél kónikus falára gyakorol, úgy hogy a kifelé irányuló nyomás a födél és a szelencze között az (m f) darabon (5. ábra) tökéletes adhaesiót létesít. A tömítést még biztosabbá tehetjük, ha a szelencze lezárása előtt alkalmas tömítő-