15811. lajstromszámú szabadalom • Ásóeke

Megjelent 1891). évi szeptember hó 27-én. MAGY. A KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 15811. szám. X/a. OSZTÁLY. Ásó eke. CHORUS IVÁN ÁLLOMÁSI ELŐLJÁRÓ LESENCZE-TOMAJON. A szabadalom bejelentésének napja 1898 május hó 28-ika. A füldmívelés intenzivebbé tételének egyik legbiztosabb eszköze a mindig tökéletesebb és tökéletesebb gazdasági eszközök és talajmívelő gépek létrehozása. Ezen törekvésnek tudandó be az ekénél, mint egyik legfontosabb talajmívelő gépnél, a számtalan új és újabb válfajnak és tökéletesítésnek létrehozása, annyira, hogy bátran ki lehet mondani, miszerint ezen gép mai alakjában elérte fejlődésének azon pontját, melyen fölül csak úgy emelkedhetik, ha a legkezdetlegesebb kiviteltől tisztán megszokásból átvett alakot félretéve, egy teljesen új és hivatásának legjobban megfelelő alakot vesz föl. Ezen elvet tartva szem előtt, jelen találmány tárgyát oly eke képezi, mely az öszszes eddigi ekéktől lényegesen elütő alakkal bír és ennek következtében működése is más. Tudvalevő dolog, hogy a föld megmunkálásának legtökéletesebb módja a kézzel való fölásás, melynél a föld a leggondosabbban szót lesz aprítva és meg lesz forgatva. Lehető tökéletes munka elérése czéljából tehát a jelen találmány tárgyát képező eke is a kézi ásást utánozza és pedig a következő módon : Jelen eke lényegében egy keretben lazán forgó és kerületén bizonyos számú ásóval oly módon fölszerelt kerékből áll, hogy ezen ásók lapjukkal a kerék fősíkjával párhuzamosan állanak, azonban bizonyos helyzetükben ezen fősíkra merőlegesen elfordíthatók, én azonkívül szárukkal együtt bizonyos határok között a kerék közepétől el is távolíthatók, úgyszólván kinyújthatok. Az eke előrehaladásával az ekeszarvak lenyomása következtében a kerék ásói függélyesen álló lapjukkal a talajba mélyednek, hasonlóan ahhoz, midőn a kézi ásót lábunkkal lenyomva, függélyesen a talajba nyomjuk. A kerék ezután tovább forogván, a talajba mélyített ásó a kerék fősíkjából oldalt kihajolva, a mellette levő földréteget a talajtól elválasztja, mi közben a kerék közepétől eltávolodva, jobban a talajba mélyed, hogy a levágott földróteget a kézi ásáshoz hasonlóan az ásó lapjára fölvegye. Az ásó ezután fölfelé haladva bizonyos magasságban nyelének hossztengelye körül elfordul, úgy hogy a fölemelt hantot megforgatva leejti. Több ily ásó lévén a kerék körül elrendezve a munka folytatólagossá válik és mint a föntebb vázolt munkamenetből következtethető, ép oly tökéletes, mint a kézi ásás munkája, miután ez utóbbival szakaszról-szakaszra megegyezik. \