15768. lajstromszámú szabadalom • Újítások zárakon

- 2 -ha a kulcsot bármely irányban forgatjuk is a zár mindenkor zárva van, mihelyt a kulcs szakála a kulcslyuk irányába esik. E czél­ból a zárreteszek mozgatására való (6) ten­gelyt egy (7) peremmel látjuk el, melyen két bevágás van (8 és 9). A tulajdonképeni zár (10) rögzítőretesze két foggal bír (11 és 12), melyek a (7) pe­rem (8) és (9) bevágásaiba illenek. A (8) és (9) bevágások a 7 peremen akként vannak el­rendezve, hogy csakis a zárreteszek kitolt, tehát zárt helyzetében állanak (a 11 és 12) fogak irányában, úgy hogy akkor, ha a (10) rögzítő reteszt akár az egyik, akár a másik szélső helyzetébe állítjuk a (11 és 12) fogak közül az egyik mindig a (8) vagy (9j bevágá­sokba kapaszkodik és így megakadályozza a zárreteszeket mozgató (6) tengelynek for­gatását. Ellenben ezen (6) tengely szabadon forgatható, tehát a reteszek a nyitás hely­zetébe mozgathatók, ha a (10) rögzítőretesz (11 és 12) fogaival a középállásban van, a mi a 4. ábrában pontozott vonallal van föl­tüntetve, mivel ekkor séma (11) sem a (12) fog nincsen a (8, 9) bevágásokban. De ak­kor, midőn t. i. a (10) rögzítőretesz a közép­állásban van, a kulcsszakái a kulcslyukra merőlegesen áll, miért is a zárból nem húzható ki, ha pedig a kulcsszakált akár az egyik, akár a másik irányba forgatva a kulcslyuk irányába állítjuk, akkor a (10) rögzítőretesz az egyik vagy másik szélső helyzetébe jut, a midőn vagy a 11 vagy a (12) fog a (8) vagy (9) bevágásba kapaszkodik és így a (6) tengelyt minden körülmény kö­zött rögzíti. A (8 és 9) bevágások azon elrendezése által, hogy azok csakis kitolt reteszeknél állanak a (11, 12) fogak irányában, a kul­csot nem is húzhatjuk ki a zárból anélkül, hogy azt el ne zárnók. Ezen ujitás is természetesen nem csak a Chubb-féle zárnál, mint a rajzon föl van tüntetve, hanem bármiféle zárszerkezetnél is alkalmazható. Hogy a kulcs kihúzásánál az először is önműködően záródjék, a következő szerke­zetet alkalmazzuk: A tulajdonképeni zár egyik forgó alkat­része, a rajzban föltüntetett példánál a leg­fölső rögzítőlemez, egy 13 karral van el­látva, mely a (10) rögzítőretesz mozgatásánál egy csekély íven elfordul. Ezen (13) kar az (1) lemezen vezetett (14) tolattyú alsó meggörbített (15) végére tá­maszkodik (1. ábra), úgy hogy a (10) rögzítő­retesz mozgatásánál a (13) kar a (14) tolaty­tyút fölnyomja. A (14) tolattyú fölső vége kifelé van görbítve, úgy hogy (16) nyúlványa az 1 lemez 17 hasítékán átnyúlik és az összes rögzítőlemezeket alátámasztja. Ezen szerkezet következőleg működik: Ha az előzár nyitva van és a kulccsal a tulajdonképeni zárt nyitjuk, akkor a (13) kar elmozdul és a (14) tolattyút föltolja. Ezáltal annak (16) nyúlványa az előzár összes rögzítőlemezeit oly helyzetbe emeli, hogy a (3) lemezt illetőleg az arra erősí­tett (18) csapot fölszabadítják, úgy hogy az (5) rúgó a (3) lemezt a zárás helyzetébe szoríthatja. Ez azonban addig, míg a kulcs a kulcslyukban van, nem mozoghat teljesen az (l.ábra) helyzetébe, mivel a kulcs ab­ban meggátolja, hanem csak addig mozog­hat, míg a kulcslyuknál valamivel szélesebb (4) kivágás (19) része a kulcs orsójába üt­közik, a midőn a (3) lemez ismét rögzítte­tik. De ezen csekély elmozdulás épen ele­gendő arra, hogy a (18) csap a rögzítőle­mezek középcsatornájába jusson és így azo­kat a szabad helyzetben tartsa. Ha most a kulcsot a zárból kihúzzuk, akkor az (5) rúgó a (3) lemezt az 1. ábra helyzetébe szorítja, anélkül hogy azt előbb a kulcs segélyével kellene ezen helyzetbe vezetni. A harmadik újítás abban áll, hogy a kulcs szakálának egy része mozgathatóan van szerkesztve és pedig, úgy hogy ezen moz­gatható rész rendesen a kulcsszakálban foglal helyet és csakis a zár belsejében lép ki, még pedig a zárban megerősített (20) vezetőcsap által megszabott helyzetben és mértékben. E czélból a kulcs szakálában egy (21) akna van képezve (6. ábra), melyben a sza­kái (22) része van vezetve. A (22) szakái­rész a (23) csappal bír, mely a (21) akna fenekén lévő, a kulcs (24) vezetőcsatorná-

Next

/
Thumbnails
Contents