15742. lajstromszámú szabadalom • Újítás szórva zúzókon

ták) a verőtárcsa hátsó oldalával szemben a (K) koszorún van megerősítve (3. és 4. ábra) és pedig oly jmödon, hogy a koszorú oldalára a (KI) bádoglemez (K6) csavarokkal van erősítve. A (KI) lemez több nyílással van ellátva, melyek száma a földolgozandó anyag minőségétől függ. Ezen nyílásokra (K2) fémszitákat erősítünk, melyeken a kellően aprított őrlemény a légáram és légnyomás közreműködésével a (K3) térbe lép. Az itt leírt azon elrendezés helyett, hogy egyes kisebb sziták vannak alkalmazva, a (KI) lemezt magát is szitaszerűen képezhetjük ki. Azon hátrányon, hogy ezen sziták (az ismert szerkezeteknél a verőtárcsa alatt elrendezve) a nagy szabadon fekvő fölület követe keztében idővel behajolnak vagy kidomborodnak, akként segíthetünk, hogy a szita alá egy (E4) ékalakú rostélyt helyezünk (2. és 6. ábra), mely rostély rúdjainak élesebb szélén a szita fölfekszik. A (K3) tér esetleges eldugulásának megakadályozására a belső fogazással ellátott forgó (K4) kefét alkalmazzuk (3. és 5. ábra), mely az (L1—L5) zsinórtárcsákkal, a (K7) tengely és (K5) fogaskerék segélyével, melyek forgásukat az (F) őrlőtengelytől nyerik, forgásba helyeztetik. Ezen forgó kefe esetleg akként is rendezhető be, hogy a szitafölűletet is súrolja és azt az eldugulástól megóvja. Az oldalt elrendezett (K2) szita vagy sziták az ütőbütykök pályáján kívül fekszenek és ezen elrendezésnél a munkafölület az egész (K) koszorúra kiterjeszthető. Továbbá ily oldalt elrendezett szitáknál lehetséges a (K) koszorút kicserélhető (M) szegment- vagy gyűrűalakú munkafölületekkeJi ellátni (7., 8. és 9. ábra), melyek az őrleménynek megfelelő alkalmas anyagból készülnek. Hogy a 8. ábrában föltüntetett kicserélhető (M) szegmenteket a bütykök vagy Iszegmentek részletes elkopásánál ne kelljen mint hasznavehetetlent levenni és újjal helyettesíteni, az (M) szegmenteket a (K) koszorú és közéjük helyezett egy vagy idővel több (U2) bádoglemez segélyével a fokozatos lekopásnak megfelelően a (D2) bütykökhöz közelíthetjük és így ezeket csak tökéletes elhasználás után kell újakkal fölcserélni. Igen kemény anyagok őrlésénél a szitának megromlástól váló megóvására a 7. ábrában a szita és a verőtárcsa közé egy külön (N) védfal van elrendezve, melynek kerülete körül annyi szabad tér van hagyva, hogy az aprított anyag a (KI) lemezhez illetőleg (K2) szitákhoz szabadon átjuthat. A 9. ábrában a gép szekrényének hátsó fala gyanánt egy a szekrény széléhez csavarokkál erősített (0) tárcsa tisztítás czéljából levehetően van elrendezve. Az egyéb részek szerkezete a 3—9. ábrában föltüntetett kiviteli alakoknál megegyezik az 1. ábrában föltüntetett kiviteli alak részleteinek szerkezetével. A (C) verőtárcsának az (F) tengelyen való megerősítése két irányban történik és pedig első sorban a (P) ék segélyével (1., 10. és 11. ábra) és másod sorban az (R) csavaranya segélyével, mely a verőtárcsa (Cl) agyát a tengely pereme felé szorítja. Hogy ezen anya meg ne lazuljon, az (Rl) rögzítő csavar segélyével akként van tartva, hogy ezen (Rl) csavar a tárcsa (Cl) agyán alkalmazott (R2) lyukak egyikébe (10. és 11. ábra) helyezkedik. Az őrlőtengely csapágyai gömbfölületű fölfekvéssel bírnak és önműködő olajozókkal vannak ellátva. A 13. ábra a föntebb leírt újításokkal ellátott szórvazúzót ábrázol azon eltéréssel, hogy a szekrény a csapágyb ikkal egy darabból áll. Ezen zúzó, mely egy vasból készült állványon nyugszik, a gyűjtőtér alatt egy (Q) csővel bír, melyben egy szállítócsavar vagy csiga van elrendezve. Utóbbi a gyűjtőtérből lehulló őrleményt a (Q) cső elágazásaihoz csatolt zsákokba szállítja, míg a sűrített levegő a (Q) csővel közlekedő föntebb leírt (Hl) csatornán át a verőtárcsa és a (H) légcsavar szívóhatása következtében újból a (B) szekrénybe vezettetik. A 14. ábra a 13. ábrának megfelelő előlnézetet mutat, míg a 15. ábra ugyanezen szerkezet hátulnézetét ábrázolja azon eltéréssel, hogy a csövek két oldalt vannak irányítva. A szállítócsiga utóbbi esetben felerészben jobb felerészben balmenetű és egy nyilt és