15740. lajstromszámú szabadalom • Nagy teljesítményű depolarizáló galvánelem
Megjelent J8Í)9. évi szeptember lió 2l-én. MAGY. gg| KIR. SZABADALMI |B§ §f HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 15740. szám. VII/g. OSZTÁLY. Nagy teljesítményű depolarizáló galván-elem. SOCIÉTÉ D'ÉTUDE DES PILES ÉLECTRIQUES CZÉG PARISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 február hó 18-ika. Villamos elemeknél a depolarizácziót tudvalevőleg a küllevegő segélyével foganatosítják. Eleinte ezen levegőt a forgó elektródák által vezettettük az elektrolytbe, később azt az elem alsó oldalán fúvattuk be, úgy hogy a levegő az elektrolytikus folyadékba áramolva, ezt mozgásba hozta és a depolarizácziót foganatosította. Újabban aztán a befúvandó levegőt fölmelegítették, a mikor is az az elektrolyttal azon hőt közölte, melyet annak kezdetben valamely tetszőleges hőforrás segélyével kölcsönöznünk kellett, hogy az elemben fejlesztendő, kivánt nagyságú energiát elérjük. A depolarizáló levegővel működő, fokozatosan tökéletesített különböző berendezésű elemeken észlelt számos megfigyelésünk alapján a levegőnek ily berendezéseknél betöltendő sajátságos szerepet pontosan megállapítottuk. Egy Daniell-féle elemnél, pl. a levegő a pozitív elektródán egy oxydréteget létesít, mely a kénsavban konczentrált rézszulfáttá oldódik, mely az elektrolytet erős áram fejlesztésére teszi alkalmassá. Másrészt a levegő az elektrolytben szuszpendált poralakú rezet is megoxydálja és ennek következtében itt is rézszulfátot létesít, mely a depolarizácziót elősegíti. Az ekként nyert, sok rézszulfátot tartalmazó oldat egyrészt ugyan előnyös, mivel erős villamos áram fejlesztését teszi lehetővé, másrészt azonban hátrányos, a mennyiben az elem negatív elektródáját képező zinklemezen, daczára az ezt körülvevő pergamentburkolatnak, csakhamar rézcsapadékot képez. Ezen különböző megfigyelések lehetővé tették azon legelőnyösebb föltételeknek megállapítását, melyeknél valamely elemnél a depolarizáczió tökéletes és a villamos hatás legnagyobb. A nagy teljesítmény elérése czéljából a (pl. rézszulfátnak oldatából álló) elektrolytnak, mely a pozitív elektródával érintkezik, mint az eddigi elemeknél is, a mennyire csak lehet konczentráltnak kell lennie. A zinklemezzel érintkező rézszulfátoldatnak ellenben a réznek a zinklemezre való lerakódását megakadályozandó, lehetőleg kevés rézszulfátot kell tartalmaznia. Hogy ezen két föltételnek eleget tehessünk, egyetlen likacsos diafragma helyett kettőt alkalmazunk, a hol is a külső diafragma köré a konczentrált rézszulfát-oldatot töltjük, mely a rézelektrodát veszi körül, erélyes depolarizácziót létesít és erős villamos hatást biztosít. Ezen likacsos kiegészítő diafragmában, még pedig közötte és egy beléje helyezett ismert elrendezésű, perga-
