15727. lajstromszámú szabadalom • Újítás sajtolt, öntött vagy fúvott üvegtárgyak gyártásában

mechanikus üvegfúvó készülékekben véghez vihető, csupán csak az szükséges erre a czélra, hogy a sűrített levegő vezetékét egy elágazás segélyével a légritkító készülék­kel kapcsoljuk össze és a vezetékben meg­felelő csapokat helyezünk el, melyek lehe­tővé teszik, hogy a gyűrűs formába tetszés szerint sűrített levegőt vezessünk be, vagy hogy abból a levegőt szívassuk ki. Az új eljárásnál a forma hézagain állan­dóan áramlik be külső levegő, tehát nem ke­letkezhetnek az előállított tárgyakon azok a bordák, melyek az eddig előállított ilynemű tárgyakon mindig keletkeznek. A csatolt rajzon példaképen a találmány tárgyát képező újítás több kiviteli módozata van ábrázolva, nevezetesen öntött tárgyak, üvegfogó segélyével készített tárgyak és palaczkok előállítása esetében alkalmazott ki­viteli módozata. Az 1., 2. és 3. ábrán mechanikus úton saj­tolt tárgy előállítása van ábrázolva, neve­zetesen az 1. ábra a forma függélyes metszete, a 2. ábra oldalnézete, a 3. ábra fölűlnézete, a 4. ábra üvegfogó használatánál alkalma­zott forma függélyes metszete, míg az 5. ábra ugyanezen forma metszetét arra az esetre mutatja, mikor a régi eljárás sze­rint dolgozunk, a 6. ábra egy készülék nézete, mely palacz­koknak mechanikai úton való fúvására szol­gál és melynél a találmány tárgyát képező eljárás alkalmazható. A kereskedelemben előforduló üvegtár­gyaknak egy nagy részét, pl. az üvegszob­rokat, eddig csakis sajtolás útján sikerült előállítani. Az ily módon készült tárgyak talpukon egy mélyedéssel voltak ellátva, mely akkor keletkezett, mikor a sajtoló du­gattyú az üvegtárgyra nyomást gyakorolt. Azonkívül az ily tárgyakat nem lehet erő­sebben tagozni, így pl. szobrok előállítása esetében a szobrok lábainak egymásra és a karoknak a törzsre kellett szorulniok, úgy hogy az egész tárgy egy szabálytalan körvo­nalakkal bíró egységes és lehetőleg kevéssé tagolt tömeget képezett. Ha pl. a másolandó szobormintának ki­tárt karja, vagy fölemelt keze van, a szob­rot a közönséges eljárás segélyével előál­lítani nem sikerült, minthogy a folyékony üveg a kitárt kart vagy fölemelt kezet ké­pező csatornában lévő levegőt elzárta és ennélfogva a levegő a csatornába be nem hatolhatott. Mindeme hátrányok elkerülhetők a talál­mány tárgyát képező újítás segélyével, vagyis oly módon, hogy a forma nagyobb mélyedéseit egy-egy csatorna segélyével a légritkítást előidéző készülékkel hozzuk kap­csolatba. Mint az az 1., 2.t és 3. ábrán látható, a minta minden mélyebb üregébe egy-egy (A) csatorna torkollik, melyek a (B) gyűjtőcsa­tornába vezetnek. A gyűjtő csatorna kereszt­metszete elég nagy, hogy a levegőt gyorsan ki lehessen szívatni. A gyűjtő csatorna a (C) csőben végződik, melynek egy (D) csapja van és mely valamely a légritkítás előidézé­sére alkalmas ismert készülékkel kapcsol­ható. Magától érthető, hogy az (A) csatornák keresztmetszete oly módon állapítandó meg, hogy a folyós üveg a csatornába be ne ha­tolhasson. Ily föltételek mellett az öntés a következő módon történik: A (D) csap elzárása mellett a pipával ki­emelt vagy egy edénnyel kimért üveget a forma fölső nyílásába öntjük. A mint a forma fölső része kellő mennyiségű üveget tartalmaz, úgy hogy az üveg a forma töltő­nyílását teljesen elzárja, a (D) csapot ki­nyitjuk. Ennek következtében a formában lévő le­vegőt az (A) és (B) csatornákon kiszívatjuk és a külső levegő az üveget a formába hajtja, úgy hogy az üveg a formát teljesen kitölti. Ha a formának olyan mélyedései vannak, melyeket az üveg a légköri nyomás hatása következtében ki nem tölthet, a munkás a (P) dugattyúval az üveg fölső fölületére gyönge nyomást gyakorol. Ennek a nyomás­nak azért nem szabad erősnek lennie, mert

Next

/
Thumbnails
Contents