15597. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő, főleg Maxim-rendszerű lövegeken

— 6 — mozgása folytán elhagyja, mihelyt a (g3) orr a töltényszalagnak legközelebbi tölté nyébe ütközik. A kilincsnek ezen irányban való mozgása a (g5) hasítéknak belső (glO) fala által határoltatik (26. ábra). A (gŐ) oldal toldat elég hosszú arra, hogy az adogató emelőt kézzel is lehessen mozgatni; ezen emelőnek oldalas (glt) toldata van mely arra szolgál, hogy a töltény-hüvely peremét a töltény szalagnak az adogató szelenczén való keresztlilvezettetésekor az adót gatóban a kellő pontossággal beállítsa A (H) esúszólemez egy (h2) mélyítéssel bír, melynek folytán az adogató legmagasabb állását elérheti anélkül, hogy a (H) lapot éríntené-Az (1) kézi forgattyú, melynek segélyével a mechanizmus kézzel is működtethető (1. és 6. ábra), az (A) oldallemeznek (a9) csapja körül leng és (i) rúd által (il) csapszöggel van összekötve, mely csapszög az (A) oldallemeznek (alO) hasítékába,n csúszik. A csapszög vége (D) indítórúd (d8) részének (dlO) vállrészén nyugszik (9. ábra), azonban vele összekötve nincs. Ha a forgattyút a nyíl irányában forgatjuk, ezen csapszög neki ütközik a (dlO) vállnak s az indítórudat, (D7) rúgó hatását legyőzve, visszatolja, minek folytán a závárzat megnyílik. Ha azonban a löveg automatikus működésben van, akkor a (D) rúd visszafelé mozog anélkül hogy a csapszöget mozgatná, mert vele) mint fönt említve volt, nem áll szilárd össze, köttetésben és így a forgattyú az elsütés pillanatában változtatlanul, eredeti helyzetében marad. Ha a zárolót el akarjuk távolítani, akkor az (A2) rész csapja körül lefelé forgatandó, úgy hogy a löveg hátsó vége szabad maradjon. Az (1) kézi forgattyút arra a nyíl irányában (1. ábra) annyira forgatjuk el. amennyire csak lehet, mi által a zároló a löveg hátsó végétől teljesen elhuzatik é3 egy gyönge fölfelé ható nyomás által a, lövegről egészen levehető. Hogy ezen záró lót fölfelé lehessen mozgatni, az indítórúd (dl) hézagolással vagy horonnyal van ellátva (9. ábra), mely hornyolt rész ezen helyzetben a lövegtalp mögött fekszik. Azon esetben, ha a lövegcső vízköpenynyel nem bír, az négyszögletes keresztmetszetet nyer (33- 36. ábra) és számos (b b) csatornával van ellátva, melyek a levegőt, hűtés czéljából a csőhöz vezetik. A lövegcső azonkívül külső (bl bl) hornyokkal lehet ellátva, hogy ez által a levegővel érintkező fölülete nagyobb legyen. Az utóbb említett hornyokon kívül közöttük még (1)2 l>2) légcsatornák is alkalmazhatók (35. 36. ábra). A 37-dik ábrában föltüntetett módosított ,öveg szerkezetnél a zároló két része ugyanazon csapszög által van összekötve, amely a ravaszokat és az adogató emeltyűt tartja. Ebben az esetben egy-egy darabból álló ütőszög jön alkalmazásba. Az előbb leírt szerkezet azonban előnyben részesítendő. Egyebekben ezen utóbb említett löveg szerkezete is épen olyan mint a fönt leírt löveg-szerkezet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő lövegeknél, egy (c1) hátsó résszel csuklósan összekötött (c) zároló melyet a rézsútos (c24 c25) nyúlványaira ható (d) borda fix (al] toldatokkal kapcsolásba hoz. illetve azokból kikapcsol, a hol is a (d) borda (D) indítórúdnak részét képezi és az utóbbinak előre-hátra csúszásánál a zárolónak ide-oda mozgatásúra szolgál. 2. Önműködő lövegeknél oly levehető (cl5) fejjel ellátott és (cl3) rúgó által befolyásolt ütőszög, mely fej a (cl í) törzsrészhez egy (cl6) rész közvetítésével csatlakozik, mely az említett (clö) fejet megközelítőleg vízszintes állásban tartja, azonban annak fölfelé való fordulását is megengedi, hogy a lövegbe tolt tölténynek gyutacsához képest mindig czentrális helyzetet vehessen föl. 3. Önműködő lövegeknél (d7) hossznyílással ellátott oly (Ü) indítórúd, melynek említett nyílása a kilőtt töltény-hüvelyek eltávolítására szolgál és melynek mellső vége (d8) tömbbel van fölszerelve, melynek az említett nyílással szemben fekvő lejtős (d9) fölülete, midőn az indítórúd teljesen visszahúzódott, a kilőtt töltényhüvelyt közvetetlenül a (d7) nyíláson át