15546. lajstromszámú szabadalom • Újítások írón előállításában

- 2 A találmányom tárgya továbbá a szalagok leszakításának megkönnyítése, úgy, hogy ezt a műveletet kés vagy más szerszám segítségül vétele és a burkoló anyag vágása nélkül lehessen végezni. A papiros foglalatú irónok gyártásánál ugyanis a burkolóanyagot a leszakítási vonalakba eső lyukakkal vagy áttörésekkel láttuk el, melyek a kész irónnál az anyag szélétől akkora távolságban voltak alkalmazva, hogy elég széles, ragasztóanyaggal bevonható csík keletkezzék a lyuksor és az anyag széle között. Ezért a csíkot az első menetnél két lyuk között fekvő részén át kellett vágni, hogy a burkolatról egy csíkot le lehessen szakítani. Ekkor azonban tartani kellett attól, hogy nemcsak egy csíkot vágunk át és hogy az átvágott második csík egy része is letekeredik, úgy, hogy ha az első csíkot letekertük, a második csík utóbb említett része eme második csík másik résztől is eltávolíttatott és eme másik rész eltávolítása csak nehezen végezhető. Azonkívül a csík leszakítására egy kés vagy más éles szerszám volt szükséges Megkísérlették továbbá azt is, hogy a hajlékony anyagnak a szines vagy grafitpálczára való föltekerése és külső szélének az alatta fekvő rétegre való ragasztása után a legkülső meneteknek a lyukak között lévő részét is kivágják. Ennek azonban az a hátránya van, hogy semmi sem gátolta meg a csíknak használat közben, még mielőtt az szükséges volna, történő leszakadását, továbbá, hogy vagy külön gépeket kellett szerkeszteni, vagy pedig a jelzett műveletet kézzel végezni, mi egyrészt igen drágítja a munkát, másrészt pedig, ha gépet használunk, nem nyújt biztonságot arra nézve, hogy csak a külső menetek vágattak át. Eme hátrányok elkerülése czéljából a hajlékony anyagból készült lapot szélein egy sor kivágással, foggal stb. látom el, nem pedig úgy mint előbb a széltől kisebbnagyobb távolságban lévő lyukkal. A kivágásoknak vagy fogaknak a szakítási vonalakkal oly módon kell egybeesniök, hogy mindegyik szakítási vonal vége két kivágás vagy fog közé essék. A hajlékony anyag szélét az alatta fekvő réteggel egy gyönge ragasztóanyag, vagy gyöngén ragadó anyag vagy megfelelő keverék segégélyével kapcsolom össze. Az ily módon előállított irónnál a csík végét az alatta lévő rétegtől a körömnek eme vég alá vezetése által könnyen el lehet választani és azután a csíkot egyszerűen le lehet tekerni, annélkül, hogy ennek következtében a csíkok egy része a másiktól elválhatna. A találmányom első részének kivitelénél a hajlékony anyagot bizonyos számú egymással párhuzamos szakítási vonallal látom el, minek megtörténte után a hajlékony anyag egyes rétegeinek egymással való kapcsolása czéljából egy alkalmas oldószerben — mint benzin és terpentin — föloldott gyönge ragasztóanyagot, gyantát vagy megfelelő gummit alkalmazok és ezt az oldatot a hajlékony anyagon egyenletesen elosztom. Ezután elpárologtatom az oldószert, úgy, hogy a hajlékony anyagon egy bevonat keletkezzék, mely fölhevítve és ismét lehűtve a találmányom kivitelére alkalmas tapadó képességet szolgáltat. Lehet továbbá a hajlékony anyagot gyanta vagy megfelelő gummioldaton is átvezetni, mely oldatot a hajlékony anyag elnyeli, úgy, hogy az oldószer elpárologtatása után a hajlékony anyag mindkét oldala be van vonva. Vagy porrá tört gyanta, vagy gyanta és sellak és valamely gyöngén tapadó anyag, pl. gyönge enyvoldat keverékét használom, hogy a gyanta és a gyanta és sellak a hajlékony anyaghoz tapadjon. Lehet gyönge (5° Beaumé-nál kisebb sűrűségű) dextrin vagy enyvoldatot is alkalmazni, melyet nedves állapotban osztunk el a hajlékony anyagon, kevéssel az előtt, hogy abba a szines vagy grafitpálczát beburkolnék. Föntebb ama ragasztóanyagokat soroltam föl, melyek a gyakorlatban jó eredményeket adnak, de eme ragasztóanyagokon kívül számos más anyag is igen jó eredménnyel használható. Ha a hajlékony anyagot ragasztóanyaggal bevontuk, a hajlékony anyagot megszárít-