15535. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos kemenczéken

tródákat a (c) kürtőn beszívatott külső levegő is állandóan hűti. Megjegyezzük még, hogy annál a hőmérsékletnél, mely a kemenczében uralkodik, az elektródáknak alsó vége keresztmetszetének minden eleme gyakorlati szempontból egyenlő -vezető képességgel bír, úgy hogy az áramot az egész keresztmetszet egyenletesen vezeti. A másik elektródát a kemencze feneke képezi, az elektróda oly módon van kiképezve, hogy a kész anyag, pl. a kalcziumkarbíd kifolyását megkönnyítse, minthogy az elektromos áram hő hatását a (d) kifolyató vagy lecsapoló nyílásokkal szemben fekvő pontokra lokalizálja. Ebből a czélból a kemencze fenekét két (e) rétegből készítjük, melyek között az eléggé tűzálló és szigetelő anyagból (mészből vagy magnéziából) készült (f) réteg fekszik. A két egymás fölött fekvő (e) réteg az aránylag kis keresztmetszetű és közvetlenül a (d) lecsapoló nyílások előtt fekvő (g) tuskók segélyével van egymással kapcsolva. Ebből az következik, hogy a (g) tuskókon átmenő áram a kemencze fenekének ezt a részét a többinél jobban fölhevíti. A kemencze feneke a (h) kocsira van szerelve, de ettől teljesen független, úgy hogy a kocsi csak szupportot képez és egy áttört (i) bádogfallal van körülvéve, melynek nyílásain a kemenczében fejlődött gázok finom sugarakra osztva szállanak el. Az ily módon elvezetett gázokat a kemencze falában alkalmazott (k) csatornában gyűjtjük össze és vezetjük a (c) kürtőbe, tehát a kemenczében robbanó gáztömegek nem gyűlhetnek össze. A jelzett gázok főleg szénoxydból állanak, a beszívatott levegőben lévő oxygénnel keverődve elégnek és a kemenczében oly hőmérsékletet létesítenek, melyet a kürtő tolókájának elzárásával tetszés szerint lehet szabályozni. Ily módon egyúttal a hőveszteségek is szabályozhatók Leírjuk még az elektródák és a vezeték között lévő kapcsolatot. A függélyes elektródákhoz az áram a fölső (m) vezetéken jut be, a hajlékony (n) kábeleken az armatúrába megy, mely egy (o) kézikerék, egy láncz és egy vagy több mozgó és fix csiga által képezett fölvonóműre van függesztve és mely annyi (p) lemezből áll, a hány (a) kanócza van az elektródának. A 3. és 4. ábrán az (a) kanóczok és (p) lemezek kapcsolási módja látható. Az (a) kanóczoknak befelé fordult oldalán egy folytonos, rugalmas párna van alkalmazva, mely bizonyos számú (q) lemezből áll; a lemezek anyaga ezüstözött vagy nem ezüstözött vörösréz. Ezekre a lemezekre fekszenek a (p) lemezek, melyeket az (r r) ékek és az ezek közé helyezett, csavarorsóval és (t) csavarházzal fölszerelt (s) ékek szorítanak a (q) lemezekre. Ha a (t) csavarházat meghúzzuk, a (p) lemezeket egyidejűleg szorítjuk a megfelelő (a) kanóczokra. Hasonló befogó berendezés van az (a) kanóczoknak ama fölülete mellett alkalmazva a melynél a (q) lemezre (p) lemez rá nem fekszik. Az (a) béléseken átmenő (u) csavarok egyrészt a béléseknek egymásra szorítására, másrészt a föntebb leírt kapcsolatnak biztosabbá tételére szolgálnak. Eme kapcsolás annak következtében, hogy a fém és a szén az áramokozta fölmelegedésnél különböző módon tágul ki, meg nem szakad. A második, a vízszintes elektródának a vezetékbe való iktatására szolgáló berendezés egyszerűen az elektródát tartó kocsi behatolásánál jön működésbe és az 5., 6. és 7. ábrán látható. A kocsinak fémből készült (h) szekrénye a tengelyektől és kerekektől szigetelve van. A kocsi (h) szekrényén egy (v) vörösréz lemez fekszik, mely fölött a hajlékony kábelekből álló (w) réteg van elhelyezve. A kemencze feneke a saját súlyának hatása alatt az (e) és (g) elemek és a (h v w) fémrészek között jó kontaktus létesít, mely utóbbiakkal az (x) ék van kapcsolva. Az (m) vezeték mielőtt az (y) falazathoz érne, két ágra oszlik, eme két ág a kengyel alakú (z) rúd két végéhez csatlakozik, mely rúd a rúgókból álló (j) kefékkel van kapcsolva. Ha a kocsit a kellő helyre betoljuk, az (x) ék a (j) kefékbe fogódzik és