15529. lajstromszámú szabadalom • Automatikus kiváltó készülékkel bíró surlódó kötés

- 2 — gélyével van a (12) vonórudakkal kapcsolva. Eme vonórudak két-két részből állanak az egy rudat alkotó két rész vége, jobb illetve balmenetekkel van ellátva és egy közös csavarház segélyével kapcsolva, ugy hogy a (12) vonórudak meghosszabbíthatók va^y megrövidíthetők. A rudak a (13) emelőkkel forgós csapok segélyével vannak kapcsolva. (3. ábra.) A (13). emelők exczenterszerű (14a) végükkel a megosztott (5) kapcsológyűrű, megfelelő félkörös kivágásaiba fogódzanak, erős (14) csapszögekre forgathatóan vannak ágyalva és a (15) födél által a kellő helyzetben tartva és vezetve. A (8) emelők (10) csapszögei a (15a) födélben hasonló módon vannak ágyalva. (1. ábra.) Az (1) kapcsolókorongon megerősített (16) rugók), a (13) emelőket mindig visszafelé törekszenek nyomni, tehát a kötés megoldására törekszenek. Az 1. és 3. ábrán megrajzolt állapotban a két tengely egymással kapcsolva van, t. i. az (5) gyűrű meg van feszítve és a kapcsolás be van kapcsolva. A kötés be- és kikapcsolása kézzel a (7) emelő közvetítésével történik. Ha a (6) karmantyú a (6c) csappal az (A) nyíl irányában mozog a (6c) csapadék alakja következtében (10., 11., 12. és 13. ábra) a (9) csigákat egymástól távolítja, a (12) vonórudakkal való kapcsolata következtében pedig a (13) emelőket erősen meghúzza és az (5) feszítőgyűrűt a (2) kapcsoló korong kerületére szorítja és ezt az (1) korong forgásánál forgásnak indítja. Ha a (6) karmantyú az ellenkező irányban mozog, (1. a B nyilat,) az elől ékalakban kiképezett (6c) csap visszahuzatik. Minthogy a (16) rúgók a (13) emelőkre nyomást gyakorolnak, ezek az emelők egyrészt a (12) vonórudak segélyével a (9) csigákat és (8) emelöket egymásfelé közelítik, másrészt pedig az (5) feszítőgyűrűt szabadon bocsájtják úgy, hogy a kötésfelek között a kapcsolat megszűnik. Ekkor a (2) kötésfél az (1) kötésfél forgása közben is nyugalomban marad. A (12) vonórudakon lévő jobb- és balmenetek is megfelelő csavarházak segélyével az (5) gyűrűre gyakorolt nyomás megfelelően szabályozható. A kötés automatikus kiváltására szolgáló mechanizmus a következő: A (20) konzol valami módon a falon vagy egy állványon van megerősítve. A konzol egy vezetékében a (21) szán mozog. Az utóbbinak egy (21a) csapja és ezen egy7 (21b) csigája van. Erre a szánra van a (22) csapszög körül forgatható (23) horog szerelve, mely horog a (24) emelővel van kapcsolva és a (25) zsinór segélyével emelhető föl. A (21) szánnal még egy a (27) fedőlemezen átvezetett (26) zsinór van kapcsolva. Ha már most a (26) zsinórt meghúzzuk és a szánt a (C) nyíl irányában mozgatjuk (5. ábra.), a (21b) csiga a (6) karmantyú (6b) exczenter fölületet követi. Ha a (21b) csiga a (23) horog és az azt viselő szán a lefelé lejtő görbe fölület (I) pontjához elérkezett, a (23) horog saját súlya vagy egy rúgó hatása alatt lefelé mozog és a (6) karmantyú további forgásnál a most már fokozatosan emelkedő görbe által a (20) állványon megerősített (30) aczéldarabra hajlíttatik és arra rá nyomatik. A (6) karmantyú további forgásánál a görbe (mely a (2a) ábrán lefejtve látható) annak következtében, hogy a csiga nyugalomban van és a (6) karmantyú, illetve a (6c) ék a (B) nyíl értelmében mozog, a kapcsolást kikapcsolja. Ez a most leírt mozgás a tengely egy fordulata alatt megy végbe. Ha a kapcsolást újból be akarjuk kapcsolni, először a (25) zsinór segélyével a (23) horgot kell kiemelni, azután pedig a (6) karmantyút az (A) nyíl irányában eltolni. A (21) szán ekkor automatikusan a régi helyét foglalja el és a kötés bármely pillanatban ismét kiváltható. A (8) és (9) ábrán a kapcsolás egy kiviteli módozata látható, melynél a (9) csigáknak egymástól való távolsága a (40) csavar és (41) csavarkerék segélyével állíthatók be. Az ékalakú (42) csapok itt közvetlenül a