15510. lajstromszámú szabadalom • Hydraulikus úton sűrített levegővel dolgozó mótor
az (f) burkolat veszi körül, mely fölül és alul nyitva van és fölső végén egy (g) keresztrudat visel, melyhez a működtető berendezés csatlakozik. Az (f) palást a tolattyúberendezés egy részét képezi, míg annak másik részét maga a dugattyú alkotja. A (d) hengerpalást a (c) közfal fölött (h) beömlő nyílásokkal van ellátva, melyeket az (f) burkolat nyit vagy zár. A hengerpalástban mozog az (i) dugattyú, melynek fölső éle a dugattyú legmagasabb állásánál közel a (h) nyílásokig ér. Ha az (f) burkolatot a vezénnű fölemeli, úgy, hogy a (h) nyílások szabadokká válnak, akkor a víz a (h) nyílásokon a dugattyú fölött lévő térbe folyik. Minthogy a (h) nyílásoknak az (a) tartály keresztmetszetére viszonyítva rendkívül kis keresztmetszetük van, a víz nagy nyomása következtében nagy sebességgel áramlik be a hengerbe, az ebben lévő levegőt összenyomja, minek megtörténte után az (f) burkolat a (h) nyílásokat azonnal elzárja. A fölül zárt (d) hengerpalástnak a dugattyú fölött fekvő része természetesen nem telik meg teljesen vízzel, minthogy ezt a sűrített levegő meg nem engedi. A levegő . expandálódásánál az (i) dugattyút lefelé nyomja, a dugattyú pedig eme mozgása közben a hengerpaláston lévő (k) hasítékokat nyitja, minek kövétkeztében a sűrített levegő vízzel keverve a nyílásokon kiáramlik Ha a dugattyú tovább mozog lefelé, a hengerpalástban lévő víz az (1) nyílásokon teljesen eltávozik és oldalirányban elvezettetik. Ha a víz az első hengerből eltávozott, a második hengerben lévő dugattyú kezdi meg működését, míg az első hengerben lévő dugattyú munkafogyasztás nélkül tér vissza a fölső végállásába. Mindegyik dugattyúnak egy-egy (m) dugattyúrúdja van, melyet az (n) hajtórúd kapcsol össze az (o) liimbával, melyet az (ol) forgattyú, a (p) hajtórúd és a (pl) forgattyú köt össze a (q) hajtótengellyel. Az (a) tartálynak a (c) közfaltól megfelelő távolságban egy (cl) feneke van, melyen az (m) dugattyúrudat vezetjük át. Hogy a dugattyúrúd a vízzel ne érintkezzék, egy megfelelő magasságú (ml) hüvelyben vezetjük a dugattyúrudat, mely hüvelyen egy második, a dugattyún megerősített (m2) hüvely csúszik, úgy, hogy a víz a dugatytyúrúdhoz hozzá nem férhet. A vezérmű szerkezete a következő: Mint azt már említettük, (f) burkolat egy (g) keresztrúddal van ellátva, melynek egy (gl) füle van. Ebbe a (gl) fülbe fogódzik a (g2) hajtórúd, mely az (r) szögemelővel áll összeköttetésben. Az (r) szögemelő (rl)-nél forgathatóan van az (r2) gerendára ágyalva, mely gerenda az (a) tartályon átnyúlik és ennek oldalfalain meg van erősítve. Az (r) emelőnek fölfelé álló vége az (s) villa hatása alatt áll, mely az (sl) rúdon van megerősítve. Ezt a rudat megfelelő módon egyenesbe vezetjük és az (a) tartály falán az (s2) tömítőszelencze segélyével átvezetjük. Az (sl) rúd egy (t) emelővel van forgathatóan kapcsolva, melynek szabad, villaszerűén kiképezett vége a (tl) szögemelő megfelelő szárába fogódzik. A (tl) szögemelő a (t3) gerendára a (t2) csap körül forgathatóan van ágyalva. A (tl) szögemelő alakja a 4. ábrán vilá. gosan látható. A (tl) szögemelő vízszintes karjába az (u) exczenterrúd fogódzik, mely a (v) exczenter hatása alatt áll. Az exczenter és a (vl) exczentergyűrű, illetve exczenterburkolat különleges módon van kiképezve. A (v) exczenter a (q) hajtótengelyre van fölékelve és egy (w) orral van ellátva, mely a (vl) exczenterburkolatot mozgatja. Könnyen be lehet látni, hogy a (w) orr, mely az exczentertengelyre merőleges, az (u tl t sl s) áttevés segélyével az (r) szögemelőt mozgatja, minek következtében az (f) burkolatot fölemeli, mely a (d) hengerpalást (h) nyílásait kinyitja. A (v) exczenter tovább forgásánál az (f) palást saját súlyának hatása alatt leesik, minthogy a (w) orr egyik fölülete az exenteikorong tengelyére teljesen merőleges, mint az a rajzból világoson kitűnik. Az (f) burkolat leesésénél a (h) nyílások egy pillanat alatt elzáródnak. Az exczenter oldalnézetben az 5. ábrán látható, mely ábrából az is kitűnik, hogy a
