15502. lajstromszámú szabadalom • Kontaktustestek, kénsavnak katalytikus úton való előállításához
Megjelent 1899. évi augusztus hó 30-án. MAGY. jggj KIR. SZABADAI MI J|l|§[ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 15502. szára. IVh/l. OSZTÁLY. Kontaktustestek, kénsav ak katalytikus úton való előállításához. ACTIENGESELLSCHAFT FÜR ZINK-INDUSTRIE VOBMALS WILHELM GBILLO CZÉG OBEBHAUSENBEN ÉS SCHBOEDEB MIKSA DR V EGY ÉSZ DÜSSZELI)01í FBA N. A szabadalom bejelentésének napja 1899 február hó 17-ike. A kénsavnak, illetve kénsav anhydridnek kontaktus hatás által való előállításánál, mint ismeretes, minden raas ö nyag közül a platina mutatkozott a leghatékonyabbnak. Mivel azonban ezen fém legfinomabban elosztatott állapotában is csekély térfogattal bír arra, hogy az S02 és 0 tartalmú erős gázáramban hatását egyenletesen kifejthesse, csakhamar azon gondolatra jöttek, hogy ezen fémet valamely közönbös, vagy legalább is kevéssé hatékony alapra vigyék át. azon czélból, hogy így a fém lehetőleg nagy föliiletre osztassék szét. Ezen czélra kezdetben tajtkövet használtak, mely likacsos szerkezeténél fogva erre különösen alkalmasnak mutatkozott. Winkler e tekintetben tovább ment s azt találta, hogy a tulajdonképeni kontaktus anyag fölvételére csaknem minden laza, likacsos test, mint különösen az azbeszt, de azonkívül az üveg, horzsakő, kovaföld, agyag stb., sőt a mennyiben a kontaktus folyamatnál nagy fokú hő alkalmazása nem szükséges, még organikus rostok is alkalmasak. Ugyan csak Winkler ismertetett egy különleges módszert a platinának ezen alapokra való átvitelére, mely eljárást; ő valamely fonott rostnak festékfürdőben való kifestésével hasonlít össze. Az e tárgyra vonatkozó későbbi közlésekből is az tűnik ki, hogy ezen platinával bevont kontaktustestek előállításánál mindig szilárd halmazállapotban lévő alapot alkalmaztak. A jelen találmány tárgyát eredményező kísérletek arra vezettek, hogy a platinának elosztása más módon és más eszközökkel is kivihető s hogy igen egyszerű módon lehet rendkívül finom elosztású kontaktus anyagot előállítani, mely az eddigieket hatékonyságban még fölül is múlja. A föntebb említett szilárd alap helyett, a találmány szerint az alkáliáknak, alkáli földeknek és fémeknek oldható sóit alkalmazzuk úgy, hogy a kontaktus anyag előállítása czéljából azoknak vizes oldatát a platinsóknak vizes oldatával keverjük. Erre az oldatok keverékét elgőzölögtetjiik és a kiváló sóréteget megszárítván, szemcsés darabokra osztjuk szét. Az eközben keletkező port és kisebb darabokat ismét föloldjuk vízben s az előzők értelmében kezeljük mindaddig, míg az öszzes anyag a szándékolt nagyságú darabokká át nem alakíttatott. Ezen anyag ezután közvetlenül alkalmas arra, hogy a kontaktus eljárás keresztül-