15446. lajstromszámú szabadalom • Telefonberendezés hajózási czélokra
nak az (R) hangfölfogóval összekötött (b) csövek erősítve. Az (m) hengerbe van az (n) henger betéve s annak függőleges falain lévő csapágyakban forgathatóan van ágyazva; ezen (n) henger egyik végén a (p) cső, másik végén egy kis (q) tengely van; egyik alkotó vonala hosszában öt nyílással van ellátva, melyek pontosan egyeznek az (m) henger öt nyílásával, úgy hogy e nyílások egymásra illeszthetők. Ezeken a nyílásokon kívül az (n) hengeren még öt más (al) nyílás van, melyek a henger kerületén vannak, úgy hogy a henger minden Ve fordulatánál a nyílások egyike az (m) henger öt nyílásának egyikével öszszeesik. A kis (q) tengely a (w) forgatytyúban végződik és egy kis kúpkerékkel van ellátva, mely egy más kúpkerékbe vagy fogazott szeletbe kapaszkodik, mely utóbbi a függőleges (S) tengelyre van szerelve (4. ábra). Az (S) tengelyre van az (i) mutató erősítve, mely a (C) asztalra erősített (v) szánlapon (5. ábra) azt mutatja, hogy az (m) henger melyik nyílása esik össze az (n) henger (al) nyílásával. Az (n) henger (p) csöve egészen az (M) mikrofonig ér, mely a (P) teleppel és a (T) telefonnal van összekötve. A berendezés működése a következő: Ha a (w) forgattyúval az (n) hengert addig forgatjuk, hogy öt nyílása az (m) henger nyílásaival összeesik, akkor az (n) henger bensejében az (R) hangfölfogónak mind az öt tükrétől fölvett hangok fölfogatnak. Ha az (n) hengert kerülete 1 /e részével megforgatjuk, akkor az (m) henger első nyílása az (n) henger első nyílásával esik össze, tehát az (n) henger bensejébe csakis azon rezgések jutnak, melyeket az első tükör fog föl. Ha most a hengerrel ismét egy hatodfordulatot tétetünk, az (m) henger második nyílása az (n) henger második nyílásával esik össze s ekkor az (n) henger belsejébe csak azon rezgések jutnak, melyeket a második (A) tükör fog föl és így tovább. így tehát az (n) henger bensejébe minden rezgés eljuthat, melyet a tükrök összesen vagy egyenkint fölfognak s e rezgések a mikrofonnal és telefonnal közöltetnek, az (i) mutató pedig a (v) számlapon megmutatja, hogy az illető rezgést melyik tükör fogta föl. Világos tehát, hogy a (C) asztalt úgy kell a hajón elhelyezni, hogy az (R) hangfölfogó öt tükre a (v) számlap megfelelő számaival egy irányban legyen. Ha tehát a kezelő a telefont füléhez teszi s az (n) hengert a (w) forgattyúval forgatja, az így hallott sajátságos rezgésekből és az (i) mutató irányából biztosan megtudhatja az esetleg közeledő hajó irányát, sőt a rezgések intenzitásáról a távolságot is. A 7. ábrán az iránymutatónak egy másik kiviteli alakja látható. Mindenik (b^ cső egy külön mikrofonba torkollik s minden mikrofont egy vezeték egy (i) árammegszakítóval köt össze. A mikrofon és árammegszakító tartói a (P) teleppel és (T) telefonnal vannak összekötve, az (i) árammegszakító billentyűzete pedig az (A) tükrök tengelyirányainak megfelelő nyilakkal van ellátva s így csak a telefont kell fülünkhöz tenni és ujjunkkal a billentyűzetet érinteni s az (R) hangfölfogótól jövő hang irányát és természetét megtudhatjuk. Végül az is világos, hogy egy telefon helyett kettőt is lehet alkalmazni, melyeket kengyellel lehet összekötni, a nélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sodronynélküli telefon hajózási czélokra, mellyel egy hajó közeledéséről ködben is tudomást lehet szerezni, jellemezve a hajó oldalának vízben lévő részére erősített szabályos félprismaalakú (R) hangfölfogó-házban elhelyezett konkáv, gömbölyű vagy parabolikus (A) tükrök által, melyek a közeledő hajótól előidézett vízrezgést fölveszik és a (b) csöveken továbbítják. 2. Az 1. igénypontban védett telefon (D) iránymutató készüléke, jellemezve a konczentrikus (m n) hengerek által, melyek közül a belső (n) forgatható, a külső (m) pedig szilárdan áll és (b) csöveket veszi
