15324. lajstromszámú szabadalom • Újítások alkaliák elektrolitikus előállítására szolgáló készülékeken

— 2 — megengedik. Az (al) iujektorok szénsavgázt és gőzt vezetnek az (a) kathodakamrákba. Sóoldatok kezelésénél a konczentrált oldatot a (g) csövön keresztül vezetjük a czellának (f) anodakamrájába (1 ábra); a gyöngített oldat a chlórral együtt a (h) csövön keresztül folyik valamely tartályba, melyben a gáz a gyöngített oldattól elkülöníttetik. Az oldatot ezután só adagolása által újból konczentráljuk és a (g) csövön keresztül ismét a czellába vezetjük. Ha száraz, szilárd sót kezelünk, akkor a czelIában az (i) telítő tartályt rendezzük el (4—7. ábrák). A 4. és 5. ábrákban ezen tartály ellyptikus keresztmetszetű cső alakjában van foganatosítva, melynek falában (il) furatok vannak elrendezve. Ezen furatok előnyösen rézsútosan állanak (4. ábra), úgy hogy föl nem oldott só a czel la anodaterébe nem hullhat át. Az (i) telítő tartályt az (i2) cső nyílásán át töltjük meg, mely a telítő tartályba az elektrolyt szintje alatt torkol be miáltal a chlór a töltő nyíláson át ki nem áramolhat. A töltő nyílás fölül vízárral lehet elzárva. A 6. és 7. ábrákban föltűntetett elrendezésnél az (i) telítő tartály bizonyos számú rézsútos (iO) sin által van képezve, melyek rézsútos (ilO) közbenső tereket hagynak szabadon, melyek ugyanazon rendeltetéssel bírnak, mint az (i) eső rézsútos furatai. Hogy ezen esetben chlórnak kiáramlását megakadályozzuk, a czella födelét lefelé nyúló karimával láttuk el, mely a folyadék szintje alá nyúl. Az (i) cső és az (iO) sínek kőanyagból, palából vagy agyagból készülhetnek. Ha téglákat alkalmazunk (6. és 7. ábrák), akkor azoknak végeit (i3) czementfalba ágyazhatjuk. Hogy a kathodának a diaphragmával való érintkezését tökéletesbítsiik, a drótszövetből készült kathodát hengerlésnek vetjük alá. úgy hogy ezáltal a keresztezéseknél kiálló sodronyrészek lelapíttatnak (8 ábra). Hogy a szénsavat kénessavtól és más tisztátlanságtól megtisztítsuk, (melyek a szénsavban jelen vannak, ha az gázmotoroktól, széntüzelésektől vagy mészkemenczéktől ered), azt még melegen nedvességgel telítjük és azután lehűtjük, úgy hogy a nedvesség kondenzálódik. A gázok szárítás czéljából skrubereken vezettetnek keresztül. Hogy chlorátoknak, hypochlorátoknak az elektrolytben való jelenlétét elkerüljük, mely anyagok komplikált reaktiókat. az anódák szétroncsolását és erőveszteségeket eredményeznek, a sóoldatot analyzáljuk és ahhoz annyi sósavat adagolunk, hogy a a jelenlévő chlorátok és hypochlorátok fölbontassanak. Ekkor a sósav chlórja elillan és a sósav nem marad vissza fölöslegben. Ha szénsavnak a fejlesztett chlórban való jelenléte káros hatással nem bír, akkor az elektrolythez valamely szerves anyagot pl. czukrot vagy fürészport keverhetünk, mely a chlorátokat és hypochlorátokat desoxydálja. Az anodaczellát nem palából vagy kőből készítjük, hanem a (k) portland vagy más czementfalak által képezzük, melyek egy külső, fémből készült (1) keretbe vannak öntve. A keretnek bizonyos részét (m) téglák vagy kövek által tölthetjük ki. Jobb tömítés czéljából a töltő anyagot parfiunal, viasszal, aszfaltal, szurokkal vagy más oly anyaggal itatjuk be, mely a téglák likacsait vagy azok közbenső tereit kitölti. Az (1) keret három részből áll: az alsó részből és a két végrészből. Az alsó rész a (k) czementfalat befogadó, középső szekrényt alkotja, melynek mindkét oldalán egy-egy (11) csatorna van elrendezve, melyek az (a) kathodakamrában keletkező termékeket levezetik. (12 12) az (11 11) ezatornák lefolyató czövei. A keretnek végrészei az alaplemezen elrendezett karimákra vannak fölcsavarva. Ezen végrészek fölső része rézsútos (13 13) fölületekkel vannak ellátva, melyek alatt a czella két végén elrendezett (14 14) ékek tolhatók el. Ezen ékek a czella oldalfalainak fölső föliiletén nyugszanak és az (15 15) vonórudak által egymással összeköttetésben állanak. Az (15) vonórudak csavaranyáinak meghúzása által az ékek egymás felé közelíttetnek. a mikor is azok a falakra lefelé irányúié nyomást fejtenek ki és egyidejűleg a menynyezet szilárdságát is növelik.