15286. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tengelycsapágy-szelencze előállítására

Megjelent I 85>í). évi julius hó 2(í-án. MAGY. ggj KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 15286. szám. V/e/1. OSZTÁLY. Eljárás tengelycsapágy-szelencze előállítására. STÜTING HENRIK MÉRNÖK DORTMUNDBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 iebr. hó 17-ike. A tengelycsapágy-szelenczék tartósságának és jó minőségének főkelléke a szelencze anyagának észszerű elosztása. Ismeretes, hogy a tengelycsapágy-szelencze hivatva van a jármű haladásánál föllépő lökéseket fölfogni, melyek a szelenczének a tengely fölött fekvő részét veszik leginkább igénybe. A jelen találmány tárgyát egy már különben ismert eljárásnak alkalmazása képezi tengelycsapágy-szelenczék előállítására, melynek alkalmazása egyedül szolgáltat módot árra, hogy előnyös anyagelosztást létesíthessünk és mely eljárással képesek vagyunk a tengelycsapágy-szelenczének oly egységes alakot adni, melynél szükségtelen az olajkifolyásra külön nyílásokat és készülékeket alkalmazni, a mennyiben az már magában is ily nyílással bír. A mellékelt rajzban az eljárásnak egymásután következő stádiumai vannak sematikusan föltüntetve. Az eljárás a következőkben áll: Egy az egyik végén zárt és végig ugyanazon falvastagságú vagy nyilt vége felé fokozatosan csökkenő vastagságú palásttal bíró hengeres ürös testet (1. és 2. ábra) a 3. ábrában föltüntetett alakra sajtolunk vagy kovácsolunk, mely testet az (a) palaczknyakhoz hasonló véggel látjuk el. Ezután a henger belső terét, melynek a rajz síkjára függélyes harántmetszete még köralakú, valamely ruganyos anyaggal, pl. sűrített levegővel vagy más effélékkel töltjük meg és az (a) palaczknyakat dugóval vagy csavarral elzárjuk. Ezután meghatározott nyomóformákkal bíró alkalmas sajtók segélyével a hengeres testet két egymásra merőleges sík irányában a kivánt harántmetszetű alakra sajtoljuk, miáltal nagyjában már is a kész tengelycsapágy-szelenczét nyerjük. Már most a nyílást (a)-nál ismét szabaddá tesszük, a ruganyos anyagot eltávolítjuk és a szelenczének (b) falát nyílással látjuk el a tengelyvégek számára (4. ábra). Végül a szelencze fölső részében egy metszést ejtünk, mellyel egy nyílást alkotunk a szelencze zárófödelének fölvételére szolgáló (c) karimát erősítjük meg (5. ábra); más nyílásoknak illetőleg készülékeknek elrendezése szükségtelen, a mennyiben az olaj a szelenczéből az (a) nyíláson folyik ki. Ez által azon nagy előnyt érjük el, hogy az anyag gyöngítését elkerüljük és hogy általában — és ez a jelen találmánynál a leg-