15247. lajstromszámú szabadalom • Czélzó készülék fölemelt irányvonalakkal

lejt. a pofák annál nagyobb nyomás fejtenek ki, minél nagyobb mértékben hajlanak le a tartók és így a pofák fék gyanánt szerepelnek. Eme fékkel kapcsolatban áll a tartók rögzítésére szolgáló berendezés. Eme berendezésnél a helyett, hogy a kötelekbe iktatnók a rugókat, erős (34) rugókat is lehet a (15) hüvelyekbe tolni, mely hüvelyekben az (1) tartók foglalnak helyet: bármely irányban fektetjük is le a tartókat, a rugókat mindig a függélyes helyzetbe viszik vissza. A rugók lapos részeikkel a (35) korongot megtámasztó lengő (3(5) lemezre fekszenek. A (36) lemez egyidejűleg a (34) rúgón és a (37) tolózár fején nyugszik. (Ha a (37) tolózárt kihúzzuk, az (1) tartót le lehet fektetni.) Az (A3 83 (í3) ábrákon látható berendezést az (AJ SJ) ábrán látható egyetlen kettős (1) (vagy (2) tartóra lehet redukálni, mikor a segédlöveg a (33) állványba megy át. mely a két tartó egyikének fölső részén a löveg csapjával párhuzamos (9) vagy (10) tengelyek segélyével van csuklósan ágyalva. Ez a tartó a (23) irányító készülék elhelyezhetése czéljából a (9) vagy (10) tengelyre merőleges hüvellyel van ellátva, a hüvelybe tolt szögmérő lehetővé teszi, hogy a löveget oldalirányban automatikusan be lehessen állítani, vagy hogy a (6) löveg számára egy segédpontot határozzunk meg. Ha a hátsó a (3) állványt az (I) tartóra szereljük, a lövésnél föllépő lökést a rugókkal fölszerelt (11 és 29) kötelek gyöngítik. (A3 ábra) és a tartókat mindig a függélyes helyzetben viszik vissza, ugyan ezt az eredményt érjük el. ha a tartó nincs közvetlenül a tengelyen megerősítve, hanem levehető és az (5) tengelyen megerősített hüvelyekbe tolható. Végül az (Aí- 84 G4) ábrán latható kiviteli módozatnál a tartó nem a lövegre, hanem a lőszerkocsira van szerelve, tehát a lövés elemek követlenül nem vihetők át a lövegre. Ez a kiviteli módozat akkor hasz nálható, ha a (6) lövegnek automatikus irányítása nem fontos, pl. ha oly czéllövetünk, melyről tudjuk, hogy áll és hogy állania kell, ekkor a szögmérőt nem kell beállítani, t. i. a szögmérő zérus vonalának és a függélyes lövési síknak nem kell párhuzamosnak lennie. Egy oly szögmérő, mely a czélra való beállítása után egy bizonyos szöget mutat és azután a segédpont felé irányíttatik, lehetővé teszi, hogy két vonal által bezárt szöget meghatározzuk; a két vonal közül az egyik a segédpont irányvonala, a másik a czélpont irányvonala, ha ezt a szöget a (6) lövegre átvisszük, az oldalirányba való beállítás biztosítva vau. Ugyanezt a czélt akkor is elérhetjük, ha az ily módon a csapgyűrűre redukált segédlöveget nem magán a lövegtalpon, hanem az üteg valamely kocsiján állítjuk föl. Az ily módon berendezett készülék összes lényeges előnyei megmaradnak a czélzó készülék tetszőleges magasságra emelhető föl. a lövés tehát alkalmas födözékek mögül, a födözék tarajvonala alatt kellő mélyen fekvő állásvonalból történik, a nélkül, hogy ehhez külön kocsit kellene alkalmazni, mert ha az állványt a már meglevő kocsin alkalmazzuk, az a kocsin lévő rakomány következtében eléggé állékony fog lenni, mi bizonyos tekintetben igen kedvező. A mi az állvány specziális szerkezetét illeti, arra nézve megjegyezzük, hogy a leírt első három kiviteli módozat bármelyike használható. Röviden igényt emelek a löveg (lövegtalp) és az irányító készülékek oly kapcsolására, mely lehetővé teszi, hogy védett állásból, melyből a közvetlen czélzás különben lehetetlen volna, czélozni lehessen Általában a «segédlöveg» a czélzónak mikor a lövés valamely födözék mögül történik. oly helyzetet biztosít amily helyzetet elfoglalna akkor, ha a czélzás közvetlenül történhetne. Ha a «segédlöveget» tartó állványt megtartjuk. czélszerű lehet a magassági és oldalirány automatikus beállításától eltekinteni és a czélzó készüléket úgy használni, hogy a tarajvonal alatt tetszőleges mélységben álló lövegek közvetlenül vagy közvetve czélozhassanak. mikor a készüléket vagy a