15174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás terheknek a folyadékok fölhajtó ereje által történő emelésére

Terheknek lefelé szállítása alkalmával tehát vizet szállítunk fölfelé. Legtöbb esetben, pl. épületek fölhúzóinál vagy bányaműveknél, a folyadék egy zárt csőben van elhelyezve, mely csak kevéssel bővebb, mint a tárgyak szállítására szolgáló tartó; s így egyúttal a tartónak egyenes vezetésére is szolgál. A 3 ábra egy oly kiviteli alakot mutat, melynél a csőbe egymás fölött több (2 2) szekrény van beépítve, minek következtében a terhek különféle magasságban vezethetők be és vehetők ki. A terheknek a szekrénybe való bevezetése alkalmával kiszorított vizmennyiséget egy a csövet körülövező (5) gyűjtőedény fogja föl. Ha a folyadék itt egy bizonyos magasságot elért, akkor (8) csöveken át a legalsó szekrénybe vagy egy szivattyúhoz folyik, mely ismét (10) csövön keresztül a szállítócsőbe vezeti, ahol t. i. a tehernek eltávolítása után üres tér maradt. Ilyen módon a szállítócső állandóan tele marad, azonkívül pedig vizet is takarítunk meg. A gyűjtőedények ellenben a szállított terhek által kiszorított vizet fogják föl. A 4. ábra ezen eljárás kivitelére szolgáló berendezésnek egy másik kiviteli módozatát mutatja, mely különösen bányamüveknél válik be előnyösen. A szénnel, ércczel és hasonlókkal megtöltött dobalakú (l) bádogedények a bal csőben fölemelkednek, fönt kiüríttetnek s a jobb csövön át ismét lebocsáttatnak. A legalsó üres tartány a (4) ajtó nyitásával a zsilipbe jut, s a (4) ajtó elzárása után a (3) ajtó alá tolatik, hol újból megtöltve, vagy kiemelve és egy megtöltött tartó által pótolva lesz. A (4) ajtó fölnyitásánál a teher a szállítócsőben fölemelkedik. A legfölső tartány vagy kézzel, vagy valamilyen készülék segélyével üríthető ki és helyezhető a másik csőben fölhalmozott edényekre. Azon készülék, mely a lefelé haladó tartányokat a legalsó tartány kiemelése után a tovább sülyedésben meggátolja és a (4) ajtó szoros zárásától biztosítja, később kerül tárgyalás alá. A sülyesztésre szánt csőben a vízszint csak a (19) csőig ér, ezen szint fölött lévő tartányok az alatta lévők megterhelését képezik, a mely még egy külön erő által vagy a le- és fölrakáshoz való készülék állványának súlya által szaporítható akkor, midőn a legalsó tartányt a zsilipkamrába nyomni akarjuk. A tartányoknak siilyedése úgy is elérhető, ha a szállítócsőből vizet bocsátunk ki. A terhek emelésére és az üres tartányok sülyesztésére szolgáló vízszintkülönbözet képezi a hajtóerőt. Ha a helyi viszonyok megengedik, akkor a víz a (20) gyűjtőedénynél ömlik be, és (19) csőnél ömlik ki. ellenkező esetben a vizet szivattyúk segélyével ismét föl kell ismét emelni. Az ellentállás csökkentése czéljából (171) csövek vannak alkalmazva, minél fogva a víz nem kénytelen a tartányok és szállítócső fala közötti szúk hézagon keresztül folyni. Az 5. ábrán föltűntetett kiviteli alak értelmében a terhek szállítása különböző magasságban lévő állomásokról eszközölhető. E végből a két szállítócső több egymás fölött elhelyezett zsilipkamra által van összekötve. Ha pl. a (III) szintről a szállítócső torkolatáig akarunk szállítani, akkor a terhek az (I) és (II) zsilipkamrán kénytelenek átvonulni. Hogy azonban a nyomás-különbözeteknek ezen kamrákban való kiegyenlítése meggátoltassék. az árúk emelésére szánt csőbe a kamrán belül eső részén (13) tömítőszelencze-alakú csődarabok vannak beiktatva. Hogy a sülyesztést végző csőben lévő folyadék magassága szabályozható legyen, számos elzárható (19) cső van alkalmazva melyeken át az esetleges folyadék-fölösleg elvezethető. A 6. ábra egy kiviteli alakot mutat, hol a vízoszlop igen nagy s a melynél nagy a víznyomás, ennélfogva pedig a csövek és zsilipkamrák tetemes falvastagsága elkerülendő. E czélból az emelést eszközlő csőbe kamrák vannak csatolva, melyek fölül (4), alúl pedig (7) ajtó által elzárhatók. Az ezen kamra alatti csőrész egy (45) nyitott csővel van összekötve. Ennek következtében az árúk emelését eszközlő csőben csak a (45)