15134. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fátyolszerű gyászkereteknek papiron való előállítására

Megjelent 181)9. évi julins lió 7-éii. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 15134. szám IX/e. OSZTÁLY. Eljárás fátyolszerű gyászkereteknek papíron való előállítására. RAMBOZ ÁGOSTON NYOMDÁSZ ÉS DRUT LÁZÁR IGAZGATÓ VILLEURBANNEBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 január hó 4-ike. A jelen találmány gyászkeretnek vagyszegélyeknek levélpapíron, névjegyeken, gyászlapokon, levélborítékokon és czímszalagon való előállítására vonatkozik és czélja, hogy ezen szegélyeknek egész föliiletükön vagy csak egyes részükön gászfátyolhoz vagy crephez hasonló külsőt kölcsönözünk. Az ezen czélból alkalmazandó eljárás a következő: Mindenek előtt a szegélyt fekete festékkel vagy más gyászfestékkel ismeretes módon nyomtatjuk a papírra. Ha a lenyomat megszáradt, azt helyenként vagy egész terjedelmében enyvvel bevonjuk és erre valamely finom felaprított vagy poralakú anyagot, előnyösen gyapjunyiradékot ráhintünk. Ezen anyagot meghatározott, a fátyolt utánzó minta szerint hinthetjük az alapra, de lehet azt a szegély egész fölületére egyenletesen is rávinni, mikor azt a crépemintának megfelelően vésett lemezek vagy hengerek segélyével foganatosított utólagos ránczolásnak vetjük alá. A mellékelt rajznak 1. ábrájában oly szegély van példaképen föltűntetve, melynek fátyolszerű utánzata az imént említett módon van előállítva. A 2. ábra szintén példaképen oly fátyolimitácziós szegélyt láttat, mely gyapjúnyiradékkal és utólagos ránczolás nélkül van előállítva. Hogy az 1. ábrában látható utánzatot előállítsuk, előbb nyomtatási festékkel tetszőleges szélességű és alakú (A) szegélyt nyomtatunk és ezután, mihelyt a lenyomat megszáradt, azon ismeretes módon a (B C) csíkot enyvvel vonjuk be, mely a szegélyt egészben vagy csak részben födi és mely csík leginkább az (E) széleket vagy szélcsíkokat, valamint külömböző rajzzal bíró vagy mintázott (E) helyeket is szabadon hagy. Az enyvvel bevont részekre ezután gyapjúnyiradékot vagy bármely port rá hintünk, mely ekkor a (B C) csíkhoz tapad és mely ennek homályos vagy bársonyszerű szövetnek külsejét kölcsönzi. Végre a papíron a szövetek ránczolásánál használt vésett lemezekhez vagy hengerekhez hasonló lemezekkel illetőleg hengerekkel a (C)-nél föltűntetett kiemelkedéseket képezzük ki, melyek a szegélyeknek gyászfátyol- vagy crépeszerű külsőt kölcsönöznek. Ezen eljárással egyszersmind jeleket vagy ala-