15126. lajstromszámú szabadalom • Malomkővágó csákány

Megjelent 18í)9. évi .julius hó 7-én. MAGY. £ KIK. SZABADALMI wB a HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 15126. szám. XII/f. OSZTÁLY. Malomkővágó-csákány. TAKÁCS IMRE MALOMTULAJDONOS CSÉCSEN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 november hó 25-ike. Jelen találmány tárgyát oly malomkővágó­csákány képezi, melynél az elkopott csá­kányéit nem kell tűzben levékonyitani, sem újból keményíteni, csak utánköszörülni és a vágásra használt aczéldarab sokkal job­ban kihasználható, mint az eddigi csáká­nyoknál. Ez esetben megtakarítható a csá­kányok kinyujtását igénylő munka és szén­fogyasztás is. Ezen malomkővágó-csákány a mellékelt rajzon van föltüntetve, melyen: 1. ábra a vágásra szolgáló aczéldarab alulnézete, 2. ábra ugyanannak oldalnézete, 3. ábra a teljesen összeállított szerszám oldalnézete, í. ábra a szerszám fejének hosszmetszete. A vágásra szolgáló (a) aczéldarab mint az (1. és 2.) ábrából látható, egy meglehe­tős hosszú lapos aczélból áll, mely egész hosszában egyenletes méretű és egész hosszában egyenletesen meg van kemé­nyítve a czélnak megfelelőleg úgy, hogy utánköszörülésnél egyéb munka rajta nem végzendő, ellentétben az eddigi csákányok­kal. Nevezetesen a koronkénti utánnyújtás és keményítés, a mely sok munkát és nagy gyakorlottságot igényelt, elkerülhetlen volt az eddig szokásos csákányoknál, melyeknél az aczél egy középen vastag és kétfelé kivékonyodó darabot képezett; ennek egész tömegét egyenletesen átedzeni nem volt lehetséges, sem czélhoz vezető, miért is minden esetben, ka a vékony él elkopott, le kellett vékonyítani az aczélt, mely műve­let után ismét keményíteni és köszörülni kellett a csákányélt. Az (a) aczéldarab egész hosszában egyenlő erős és széles, mindkét végén ki van hegyezve és alsó fölületén (b) fogazata vonúl végig. A szerszám feje (lásd 3. és 4. ábra) két egymát fölött lévő (c d) pofá­ból áll, melyek az (a) aczéldarabot maguk közé fogva azt oly erősen tartják, hogy az egészszel, mint egy összefüggő szerszám­mal dolgozni lehet. Az alsó (c) pofa fölületén egy, a (b) foga­zatnak megfelelő (f) fogazat van bevágva, hogy ez a ráfektetett (a) aczéldarabot a (b) fogazatánál fogva erősen megfogja. A fölső (d) pofa az alsó (c) pofához erősített (g) kegyeiben vezettetik és a kengyelbe nyúló (h) csavar segélyével az alája fektetett (a) aczéldarabra leszoríttatik. Ezen (d) pofa, szükség esetén a (g) kengyelből, ha abban fél oldalt fordíttatik, kivehető, a nélkül, hogy a (g) kengyel állásában változás állana be. Ezen (d) pofa, mint a 4. ábrabeli hossz-

Next

/
Thumbnails
Contents