15089. lajstromszámú szabadalom • Újítások kénérczek földolgozásában
_ 34 -czink a katódnál, a kén az anódnál válik ki s ez utóbbi összesűrüdik. Ólomszulfidot ólomehloridból, vagy ólom- és czinkchloridból, vagy csupán czinkchloridból álló fürdőbe vezetünk. Ez alkalommal elegendő mennyiségű czinkchloridnak kell jelen lenni, hogy az összes ólomszulfidot szétbontsa, nehogy más szulfidokat, mint ezüstszulfidot stb. visszatarthasson. Ekkor aztán az összes ezüst és arany kivonható ólom segélyével. Legczélszerűbb 3 kádat alkalmazni, melyek közül (1) czinkchloridot tartalmaz s ebbe vezettetik a porrá tört ólomszulfid-érez (galenit), mely mellett még fémes ólomnak is kell jelen lenni. Az ólom megolvasztatik s az ólomnak chlórjukat átadó fémek az ólommal valamely ötvénnyé egyesülnek. Az ólomehloridból, czinkchloridból és czinkszulfidból s esetleg még vas- és más szulfidok nyomaiból álló keverék ekkor a (2) kádba vezettetik, melyben a (3) kádból jövő ólommal érintkezve marad, hogy a czinknek és vasnak még nyoma is eltávolíttassék. Az ólom a (2) kádból mintákba öntetik s a chloridok és szulfidok keverékét (3) kádba vezetjük, mely általános elektrolyzisre szolgál. Ebben az ólom lecsapódik, míg a czinkszulfid a ként teszi szabaddá. Az elektrolyzist ez esetben nem kell oly mértékben eszközölni, hogy vas, vagy czink észrevehető mennyiségben csapódjék le, vagy hogy minden czinkszulfid földolgoztassék, hanem czinkszulfid fölösleget kell hagyni. Az ólmot tisztítás végett (3) kádból (2) kádba hozzuk s az elektrolytet (1) kádba vezetjük vissza, melyben újból érczet adunk hozzá. Ha az elektrolyt nagyon tisztátalan, akkor a czinkchlorid kiválasztása végett kezelés alá vetjük. Összetett szulfidot, mint ólomezinkszulfid érezek kezelésénél a czink a rendelkezésre álló tőkéhez képest s az érez minősége szerint kivonható, vagy kivonása elhagyható. Az első esetben csak egy érczet kell fölhasználni, mely lehetőleg vasmentes legyen. Ilyenkor czélszerű 4 kádat alkalmazni, melyek közül 2 elektrolyzisre szolgál. Az összezúzott érez (1) kádba helyeztetik, mely czinkchloridot és ólom tartalmaz. Az érezben lévő ólom ólonichloriddá alakul át, míg a fémes ólom valamennyi oly fémet kivon, mely chlórját az ólomnak átadta. Az összegyűlt chloridok és szulfidok (2) kádba vezettetnek, melyben a (3) kádból jövő ólommal összekeverődnek s azt leválasztják. Az ólom aztán mintákba öntetik s a szulfidok és chloridok (3) kádba vezettetnek, melyben elektrolyzis alá kerülnek, hogy az ólom teljesen kivonassék, mely csekély mennyiségű czinket s esetleg kevés vasat is visz magával. Az ólom (3) kádból tisztítás végett (2) kádba jut, míg a visszamaradó chlorid, szulfid és meddő kőzetek (4) kádba vezettetnek, melyben a czink lecsapatik. Az elektrolytet aztán (1) kádba vezetjük vissza, melyben újból ércczel kezeltetik. A (4) (1) kádak között az elektrolytet kissé állani hagyjuk, hogy a meddő kőzet leülepedhessék. A legtisztátalanabb rész mindenkor eltávolíttatik, hogy a czinkchlorid kiválasztása végett újra kezelhető legyen. A jelenlegi árak mellett általában jobban kifizeti magát, ha csak az ólmot és a nemes fémeket vonjuk ki. Ezen esetben a (4) kád elmaradhat s a czinkchloridot a czinkszulfidból s a meddő kőzetekből kapjuk vissza, míg a szulfid czinkércztől mentes ólom gyanánt adható el. Ha a czinket nem elektrolyzis útján akarjuk előállítani, akkor nem okoz semmi nehézséget, ha az érezben nagyobb mennyiségű vas van jelen. Ezen eljárás különösen a czink, ólom. ón és kadmium kéntartalmú érczeinél alkalmazható. De azért más érczekre is alkalmazható, például nikkel és rézérezekre, azonban ez esetben a fém oly olvasztott fémre csapható le, mely vele valamely gyakorlatilag érvényesíthető hőmérsék mellett olvadó ötvényt képez, vagy pedig a finoman eloszlott fém a lecsapódás után összeolvasztható. A fémport ez esetben is likacsos válaszfal tartja távol az anódtól. Ezen eljárás különösen oly érczeknél találhat alkalmazást, melyek csak kevés meddő kőzetet tartalmaznak. Ha összetett, vagy többszörös szulfid kevertetett a chlóriddal össze, akkor a különféle fémek, a
