15089. lajstromszámú szabadalom • Újítások kénérczek földolgozásában
- 2 -nak, a vas a kénnel s a czink a chlórral összevegyül. Ily módon gyakorlatilag állítható elő vasmentes czinkchlorid. A részleges kezelés az ólomnak a vastól, vagy czinktől való elválasztása esetén, vagy nemes fémek kiválasztásánál is alkalmazható; utóbbi esetben elegendő chlór veendő, hogy az néhány bázikus szulfidot is megtámadjon s ily módon a nemes fémeket szabaddá tegye. Ha a fém nagy mennyiségű meddő kőzet, vagy nem kivánt fémek miatt szegény, akkor az eredményül nyert chlorid nagy része az érez hézagaiban marad s nem távolítható onnan el. csak desztilláczió, vagy vízzel való kilúgozás által. A lepárolás többféle chlorid jelenléte esetén is sikerrel alkalmazható; más esetekben azonban a kilúgozás előnyösebb. Ha a fémoldat például rézoldatából áll, akkor az hideg állapotban is vethető elektrolyzis alá, melynek eredménye a réz és chlór. Ha azonban lehetséges, jobb a chloridot megolvadt állapotban elektrolyzis alá vetni. Ez különösen oly chloridoknál fontos, melyek szétbomlás nélkül nem egy könnyen hevíthetők magas hőfokra. Ezen szulfid-chlorid eljárás első végrehajtási módszerének lényegét előadván, néhány különleges végrehajtási példát fogunk bemutatni. Ha czinkszulfid volna ezen találmány szerint kezelendő, akkor az eljárás vízmentes, megolvasztott, normális czinkchlorid fürdővel kezdődik. Ezt úgy lehet előállítani, hogy olvasztott ólomchloridba óvatosan czinket juttatunk, vagy pedig a czinkchlorid víztartalmú oldatából is előállítható. Ezen czinkchloridot szénanóddal bíró fürdőben s a czink olvadási fokánál magasabb hőmérsék mellett elektrolyzis alá vetjük. A chlór forró állapotban vezettetik a forró czinkszulfidhoz s természetesen levegő kizárása mellett. Ez által czinkchlorid képződik s a kén fölszabadul és összesűrüdik. A czinkchlorid egy kádba ömlik s abban elektrolyzis alá kerül s így a czink kiválasztható. Az eljárás mindaddig folytattatik, míg a kádban lévő czinkchlorid sok tisztátalanságot tartalmaz. íízen esetben a visszamaradó czinkchloridot lepárolás. vagy vízzel való kilúgozás és elgőzölögtetés által kapjuk vissza. Lepárolás által az előbb említett normális, vízmentes czinkchloridot kapjuk. Kilúgozást alkalmazva, annak folyamán egy oldat keletkezik. Az elgőzölögtetésnél a czinkchlorid oldatból előbb víz, később pedig a maradékból sósav száll el és ő maga bázikus lesz, még további hevítésnél pedig vízmentes czinkchlorid párolódik keresztül, mely nem egyéb, mint az előbb említett normális czinkchlorid. Ha az oldat elgőzölögtetését a bázikus chlorid képződése előtt félben hagyjuk, a visszamaradó víz, míg meleg, hozzáadott czink által fölbontható, úgy hogy a chlorid bázikus lesz, de vízmentes. Elektrolyzis is alkalmazható, de előnyösebb lepárolás által kiválasztani a normális czinkchloridot, mivel így elkerülhető az oxygénnek a kádba való bevezetése. A czinkchlorid nak a tisztátalan fürdőből való újbóli kiválasztása az eljárásnak csak egy közbenső stádiumát képezi; ezen eljárás egyik fő előnye abban áll, hogy a chloridot, például a czinkchloridot, már olvadt s az elektrolyzisre kész állapotban állítja elő, úgy hogy az olvadt chloridnak elektrolytikus s a szulfidnak chlórral való kezelése karöltve történik. Ha a czinkszulfid aranyat, ezüstöt, vagy más fémeket, mint ólmot tartalmaz, mely fémek a chlorid olvadt állapotában czinkkel helyettesíthetők, akkor a megolvasztott chloridot először elektrolyzisnek vetjük alá, hogy azon fémek eltávolíttassanak s aztán helyettesítésük czéljából czinket adunk hozzá. Ezen czélra fölös mennyiségű czinket kell fölhasználni s a bőséges ötvényeket eltávolítani s végül a tiszta czinket lecsapni. Ha a czinkszulfid sok vasat tartalmaz, akkor oly csekéty mennyiségű chlór veendő, mely nem elég annyi vas fölvételére, hogy ez káros lehessen. Az ólomszulfid is kezelhető és értékesíthető jelen találmány szerint. Magas hőmérsékletnél chlórt vezetünk el fölötte, hogy ólomchlorid és kén keletkezzék.
