15080. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fogyasztásmérő

nál ezeket valamely chlórfejlesztő oldatba, pl. sósavba is állíthatjuk. Chlórfejlesztő elektrolyt használatkor fémbevonat helyett eziistchlorid fog az elektródán képződni, az áram irányának megváltoztatásakor ellenben a másik elektróda vonódik be ezüstchloriddal, miközben az első elektróda ismét fémezüstté alakul, az oldatban pedig csapadék nem képződik. A (11) oldatot (6. ábra) nem elegyedő folyadékból, pl. kőolajból, még pedig legczélszerübben tiszta paraffinolajból álló (12) réteg zárja el, melynek vastagsága átlag 3 mm. és mely az oldat elpárolgását megakadályozza, úgy hogy" ennek ellenállása és elbomlásának aránya állandó marad. A czellák mozgatható (9) elektródja a (15) diót segélyével a (15) kengyelre erősített, elefántcsontból vagy más szigetelő anyagból készült (14) gyűrűre van fölfüggesztve (1. ábra), míg a (15) kengyel a (17) mérlegkar (16) ékjére van fölfüggesztve (5. ábra). A mérlegkar (18) éleivel a (19) tartókon nyugszik (2. és 3. ábrák). A két mozgatható elektróda a (17) mérlegkar két ellenkező oldalán van elhelyezve és így egymást ellensúlyozza. A (17) mérlegkarról a két (18) él síkjában a (20) kar csüng le (l ábra), mely a mérlegkarnak kilengéseit csökkentő, állítható (21) súlylyal van fölszerelve. (22) és (23) két, az (5) tartóhoz erősített lemez (2. ábra), melyek egy alkalmas (24) óramüvet zárnak be, melynek tengelyei a (25) mutatókat hordják (1. ábra), melyek a (26) számlapok fölött forogva az áramfogyasztást mutatják. Az óraművet a (27) súly vagy egy alkalmasan elrendezett rúgó hajtja. Az óramű (28) tengelyén a (29) kétkarú emeltyű van elhelyezve (3. ábra), mely lehetőleg hosszú és mely két végén, a (28) tengelytől különböző távolságokban a (30) és (31) peczkeket hordja, melyek a mérlegkaron ennek éle fölött elrendezett (32) karral fölváltva találkoznak mihelyt a mérlegkar kileng. A (28) tengelyre a (34) emeltyűnek alsó villaszerű végébe érő (33) forgattyúcsap van erősítve, (4. ábra); a (34) emeltyű fölső végére a (35) kontaktusrúd van szerelve, melynek kontaktus föltilete be van aranyozva. A (35) kontaktusrúd a (28) tengely forgásakor a fölötte elrendezett és egymástól csak kis rés által elválasztott (36) és (37) rúgók egyikével fog fölváltva kapcsolódni; ezen rúgók végei is be vannak aranyozva, úgy hogy az egész érintkező fölület aranyozva van. Az elektromos vezeték elrendezése a következő : A (34) emeltyű a hajlékony (38) fémszalaggal áll vezető összeköttetésben, a szigetelő (39) tömbökre szerelt (36—37) rúgók pedig a (40) és (41) drótokkal van összekötve. (7. ábra) Az elektródák a (13) drótok végeihez kapcsolódó hajlékony (42) és (43) vezetékrészek segélyével vannak az áramkörbe iktatva. A mérő készüléken átáramló áram a (35) áramfordítótól eltekintve, mindenütt folytonos, nem csuklós vezetéken áramolhat keresztül, mi által ellenállása bizonyos meghatározott állandó értékkel bír. A mozgékony elektródákat tartó (13) drótoknak a folyadékba érő részei a (6, 7) edényekhez hasonlóan kollódiummal vannak bevonva, mi által azok izoláltatnak és ez által villambontás lefolyását nem zavarják. A mérő készülék a megmérendő áram egyik (45) fővezetékének megszakított részei közé van iktatva (7. ábra), a hova az új ezüstből készült (44) ellenállás is be van kapcsolva, mely a szekrény belsejében a (47) csévén is rendezhető el. (1. ábra). A második (46) fővezeték közvetlenül a mérő készüléken vezettetik keresztül. A (44) ellenállás közepéből a hőmérsékkiegyenlítő (49) tekercsen áthaladó (48) vezeték ágazik el, mely az egyik czella mozgatható elektródjához van kap.solva. A két (45, 46) fővezeték között az (50) izzó lámpa van egy mellékágba iktatva, melynek áramát az (51) thermostat akként szabályozza, hogy az a lámpa áramát zárja azon pillanatban, a melyben az oldat fagypontjához közeledik, mi által tehát az oldat befagyása meggátolta tik. A mint a 7. ábrából kitűnik, a szorosan kapcsolt két villambontó czella közé a (35) áramváltó állása szerint a (44) ellenállás-